A döntést a hivatal a kormány és a XIV. kerület honlapján „hirdetmény" útján tette közzé egy napig. Szemfüles aktivisták így is észrevették.
Ami a dolog jogi különlegessége: a döntés „fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható", a „fellebbezés benyújtásának a döntés végrehajtására nincs halasztó hatálya". Egyébként pedig „A döntés ellen a jogorvoslati kérelem benyújtására nyitva álló határidő a döntés hirdetményi úton való közlését követő 15 nap". Aztán pontos információkat közöl az irat, hol és hogyan kell a 20 000 forintos fellebbezési illetéket leróni...
Vagyis a döntés másnapján meg lehet kezdeni a fák kivágását, s akár a fellebbezési határidő lejárta előtt – a mai korszerű technikával, emelőkosarakkal, láncfűrészekkel – hamar elvégezhető irtás után másodfokon is hajlandók meghozni a ligeti fák halálos ítéletét – jó pénzért, utólag is.
Tehát most nem azt a kérdést boncolgatom, kell-e a kormányzati funkcióknak a Várba költöznie, kellenek-e új múzeumépületek a közparkba (ezt a Vár és a liget kérdését összekapcsoló Varesliget.blog.hu honlapon szavazó tömegek is megkérdőjelezik), hanem azt, hogyan is lehet ma Magyarországon megmenteni a fáinkat, a parkjainkat, ha azok az „ingatlanfejlesztés" útjában mertek növekedni száz évig vagy annál is tovább. Van-e mód egyáltalán cselekedni valamit a védelmükben, ha a drágán megfizethető fellebbezésnek semmi halasztó hatálya, vagyis értelme sincs?
A Kádár-korszakban volt egy fekete-fehér tévéfilm, „A 78-as autóbusz útvonala" volt a címe – ha jól emlékszem. Ott az emberek fölmásztak a fákra, s a testi épségüket kockáztatva védték a fák épségét, s megakadályozták, hogy kivágják azokat.
Az játékfilm volt, egy filmbeli játék. Ami most történik, az maga a valóság! Feketén, fehéren...
