Nem tudom, valakinek a Fideszből most épp elgurult vagy épp meglett a napi adagja, talán pont Juncker újabb, „mindenki hozzon magával egy migránst"-leveléből pillantott fel a néplimuzin hátsó ülésén, amikor elibé tornyosult egy szerencsétlen szélkerék. Csak úgy kelepelgetett körbe-körbe a nagy, huhogó gólem, nyegle nyugatias modernségével beszennyezve a színes PET-palackoktól tarkálló szűzi magyar tájképet.
Soros György és Angela Merkel állítólag ezeket úgy állította be, hogy szinte észrevétlen infrahangokon azt sugdossák a fülünkbe, „gyertek, migránsok", „szeretünk, migránsok". De a mi fülünk átlát a szitán, mi a chemtrailfelhőből is kiszűrjük a besugárzást. Hű sofőrünket így satufékre utasítván kiszálltunk az autópálya közepén, lovagi elhivatottsággal szembenéztünk a szélkerékkel, álltuk gonosz tekintetét, és nem ijedtünk meg migránshívogató, anyáinkat, gyermekeinket fenyegető hadonászásától.
Ezeknek annyi, döntötte el a hátsó ülésre visszahuppanva, és – miközben tekintete megpihent a szénblokkok ifjonti KISZ-táborokat idéző füstjén és az erőt sugárzó atomkockán – már indul is a roham. Hívta legott hű fogalmazóját, aki máris jegyzeteli a vezér legújabb agyrohamát, nemhogy ellenkezni, már csodálkozni is elfelejtett, ellenben megteszi szokásos javaslatát: minden rendben, főnök, de szerény véleményem szerint ez esetben se zavarjuk meg a társadalmi békét világos szabályok megalkotásával. Ne fogalmazzunk úgy, ahogy Kelet-Európán kívül mindenütt másutt tennék, hogy mondjuk: mostantól szélerőművet építeni tilos. Áh! Itt Kafka óta semmit se szabad a nevén nevezni. Itt mindig csak ráutaló, körülíró, a végtelenségig elbonyolított „szabályok" születnek, amiből a bürokrácia ösvényeit ismerő őslakosság úgyis azonnal kiérzi, mi a vonal, mit akarnának, ha kimondanák. Azt a szellemi migránst pedig, aki mindebben az értelmet keresi, személyzetünk udvariasan a bolondokháza kapujához kíséri.
