Disznóságok

Vele szintén nem bánt szűkmarkúan a nemzeti földalapkezelő, ő és családtagjai 1377 hektárt nyertek el, hiába, no, pályázni tudni kell. Mészáros Lőrincről még két dolog állítható bizonyosan: az egyik, hogy egészen egyedülálló technikával bánik a szotyihéjjal, hiszen eddig véletlenül sem köpte le a meccseket vele szoros közelségben élvező kormányfő kabátját. A másik az, hogy ő bérli a miniszterelnök édesapjától azt a majorságot, amely egykoron József főhercegé volt.

Ha valaki mindebből azt a következtetést vonná le, hogy e két tisztes úriember, Flier János és Mészáros Lőrinc valójában az Orbán család vagyonát kezeli, forgatja, ássa, túrja, pályázza, téved. Nem. Erről bizonyosan nincsen szó, hiszen itt zérótoleranciát üzent a korrupciónak személyesen a miniszterelnök, aki tegnap összekötötte a kellemest a hasznossal, és felavatta a 430 millió forintos állami támogatásból épült marhatelepet, majd Mészáros disznótelepét, és talán még haza is vitt egy kis falnivalót.

Apropó, ha már korrupció: van úgy, hogy az ember szereti megjutalmazni a hozzá közelállókat, úgy alakítani a dolgokat, hogy bizonyosan jól járjanak, még ha nem is ők nyerik a legtöbbet, de az mára a mindennapjaink részévé vált, hogy mindent ugyanazok visznek: trafikot, földet, áruházat, állami pénzt, mindent, ami mozdítható és azt is, mi nem. Itt nem ügyek vannak, azok csak disznóságok, a rendszer maga az ügy, és ha esetleg Orbán Viktor a napokban marhát vagy disznót fogyasztana, jó étvágyat kívánunk hozzá, csak arra kérjük, vigyázzon a refluxra, kezd népbetegséggé válni.