Az önteltséggel néha együtt jár, hogy az ember a teóriáit a helyzetéhez alkalmazkodva, rugalmasan változtatja, s nem veszi tekintetbe mások memóriáját, sőt az előkerülő emlékeztetőket sem arról, hogy nemrégiben még ő is mást tett, mást hangoztatott.
Nem számít, ha meghazudtolják, biztos önmagában. De könnyű annak, aki mindig azt hiszi el, amit legutóbb gondolt. Ahogy látni, Dirk Gerkens sem sokat törődik az előéletével, ő most az utóéletére koncentrál, miközben azért minden erejét arra mozgósítja, hogy előéletének szereplőit megtanítsa kesztyűbe dudálni. Az RTL volt vezetőjének példája érzékletesen cáfolja, hogy mindez pusztán a rendszerváltozás magyar, tágabban kelet-európai forgatagának sajátossága volna, hiszen a német-spanyol állampolgárságú, úgymond másként szocializált Dirk mostanában ugyanolyan elszántsággal lép ki korábbi véleménye árnyékából, mint néhány politikában megmártózott régi ismerősünk.
Ők korunk hősei, mert nincsenek fenntartásaik, mindenütt azt teszik, amit várnak tőlük. Megfelelő odaadással, tehetséggel. Dirk elmozdítását akkoriban a kormány nyomásgyakorlásával magyarázták, most a vezetéssel szembeni nagyképűséggel, zabolátlan viselkedésével és a kusza beszállítói viszonyokkal.
