galéria megtekintése

Diktátorok

Az írás a Népszabadság
2015. 04. 18. számában
jelent meg.


Fekete Gy. Attila
Népszabadság

Már a látszatra sem adnak. Rogán Antal frakcióvezető olyan magától értetődően jelentette ki, hogy a várakozásoknak megfelelően a földalapról szóló törvény módosítását leszavazó Bencsik János büntetésre számíthat, mintha ez egy abszolút normális intézkedés volna.

Nálunk, Magyarisztánban egy ilyen bejelentésen senki sem háborodik fel. Nem tévedés: nem Orbánisztánt akartam írni. Mert nemcsak a mai kormánytöbbség bünteti az úgynevezett frakciófegyelem megsértőit. Nemcsak a Fideszben szabnak ki pénzbüntetést a frakcióvezetés utasításait birkamód követni nem hajlandó képviselőkre. Szinte mindegyik pártban ez a módi.

Ezért is sumákolnak (most is) az emberi jogokra, a demokrácia írott és íratlan szabályaira máskor oly kényes megmondóemberek. Ezért nem szólaltak fel Bencsik újabb megbüntetése ellen. Ma ők, holnap a mieink. Egy kormánypárti frakciónak fel kell sorakoznia a kormánya mögött, elkerülendő az olyan kínos helyzeteket, mint amilyenbe a kétharmadát elvesztett Fidesz került a minap földügyben.

 

El sem tudja képzelni a magyar politikai elit (és holdudvara), hogy vannak országok, ahol a kormánynak olykor a saját kormánytöbbségét is meg kell nyernie egy-egy javaslatának a támogatásához. És előfordul, hogy ez nem sikerül. Mert a törvényhozásban meglévő többség nem azt jelenti, hogy a kabinet füttyent egyet, s a frakcióvezető úgy tereli a nyájat, ahogy azt tőle elvárják. Vannak olyan országok, amelyekben a képviselő számára fontosabb a választók akarata, mint a kormány és a frakcióvezető diktátuma.

Cameron és Obama (és elődeik) hivatalba lépésük után nem egyszer kerültek olyan helyzetbe, amikor elképzeléseiket saját kormánytöbbségük sem támogatta. Mégsem nyúltak soha a nálunk oly kedves pénzbüntetéshez. Talán mert tisztában vannak azzal, hogy saját többségük aznap vonná meg tőlük a bizalmat, amikor először próbálnák meg érvek helyett erővel keresztülvinni rajtuk az akaratukat.

Valódi demokráciákban a képviselő a választókat, és nem a miniszterelnököket, frakcióvezetőket képviseli. A mindenkori parlamenti többségnek van kormánya, és nem a mindenkori kormányoknak beszélő szavazógépe. Nálunk persze fordítva van minden. A mindenkori vezér megmondja a tutit, a parlamenti többsége meg rábólint. Aki nem, az fizet. Így persze mindig csak későn derülhet ki, ha a vezérek tévednek (bár vezető magyar politikussal ilyen nem történhet), és mindig sokba kerül. Nekünk. Mert ki más fizethetné ennek az áldemokráciának a kockázatait?

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.