A kormány és a főváros annyi szörnyűséget művel, hogy ha valamit jó irányba mozdítanak, az szót érdemel. Eddig csak a magánfenntartók kérhettek belépési hozzájárulást az idősotthonaikba, most már az államiak és az önkormányzatiak is. A főváros úgy döntött, hogy a jobb helyekért kér. És ez helyes.
Rögvest megszólalt az ellenzéki szószóló, hogy ezzel „a főváros tovább szaggatja az amúgy is foszladozó szociális hálót”, s „szegényre és gazdagra válogatja szét a nyugdíjasokat”. Ez a tipikus tévbaloldali, ellenzéki rutin: ha valaminek ára lesz, amit eddig ingyen kapott szegény és gazdag, akkor az ellen harcolni köll, mert az ingyenesség olyan baloldali és szociális dolog, a pénzért adás pedig jobboldali és antiszociális. Ez kártékony tévhit. Az ingyenesség lehet indokolt és indokolatlan, de önmagában nem érték.
Aki nem kommunizmust akar, hanem a piacgazdaságot igyekszik szociálisabbá és emberibbé tenni, az nem az általános ingyenességben, hanem az újraelosztásban hisz. A tömegközlekedésben, a felsőoktatásban, az idősgondozásban stb. Ahhoz pedig, hogy legyen mit újraelosztani, a fizetőképeseknek fizetniük kell. Tandíjat, vizitdíjat, buszbérletet, ebédpénzt, belépési hozzájárulást stb.
