Matolcsy György a jelek szerint mégiscsak zseni: feltalált egy gazdasági modellt, amelyet egy kifogyhatatlan hajtóerő működtet. A közgazdaságtani örökmozgó a következőképpen fest: a jegybank (törvényben előírt feladatával némiképp ellentétesen) shortolja a forintot, ezen – és a devizahitelek megmagyarázhatatlanul rossz árfolyamon történő átváltásán – komoly társadalmi károkat okozva jelentős profitot realizál a nemzetinek hívott saját bankjának, majd az elért hasznot a rokonság és a fideszes holdudvar felvirágoztatására költi, magyarul elsikkasztja. Mindez az MNB elnöke által tegnap mondottak szerint „dicsőséges szabadságharc”, aki pedig a nyilvánvaló törvénysértést szóvá teszi, az nem őt, hanem a forintot támadja.
Matolcsy György eddig sem kikezdhetetlen logikájáról volt híres, kedden a parlamentben azonban felülmúlta önmagát: ha elhisszük, amit mondott, akkor a jelenlegi forint fundamentuma az államműködés központi elemévé vált zsebelés, az úgynevezett szabadságharc pedig a törvényesített – vagy legalábbis az illetékes fórumok szervezett félrenézésével legalizált – közpénzlenyúlás háborítatlanságáért zajlik. Valóban diadalmasan.
A Matolcsy-tanokat aláássa ugyan, hogy a napokban épp egy újabb minirecesszió köszöntött ránk (a Mester gazdaságpolitikai orákulummá minősítése óta immár másodszor), de ezen csak a szabadság ellenségei akadhatnak fenn: ha létezik törvényen kívüli gazdaság, akkor Magyarország további sikereit – amíg Orbánék kormányoznak – semmi sem fenyegeti. (A szerk.)
