Európa legdühösebb házelnöke, Kövér László tegnap a „nemzeti szolidaritás jegyében” kitűzette az úgynevezett székely zászlót a Parlamentre, ám egyelőre nem a kupola csúcsára, ahol annak idején a vörös csillag világított, hanem csak a Kossuth téri homlokzatra. Sebaj, onnét is messze lobog az, ellátszik egészen Bukarestig, Berlinig és Washingtonig. 

A nemzetközi diplomácia jelentésírói nyilván már tegnap elküldték európai uniós és NATO-béli szövetségeseinknek a világraszóló győzelem hírét, miszerint a diadalmas hadosztály az Országházat már bevette, a zászlót legalábbis kitűzték, és már csak a Sándor-palota elfoglalása van hátra.

A haditudósítók jelentése szerint Semjén Zsolt, a magyar kormány második embere, Európa legdühösebb kereszténye természetesen vállvetve küzdött a zászló kitűzéséért vívott harcban, és a győzedelmes ostrom után megnyugodva jegyezte meg, hogy „Magyarországnak nem szándéka bármiféle feszültség erősítése Romániával”.

Alleluja, zúgott föl erre a hálaadó miséken a keresztényi szó, hiszen megmondá Jézus is: atyámfia, ne álljon szándékodban bármiféle feszültség erősítése a te felebarátoddal. Nem, ez a házelnök és ez a kormány nem fogja érteni, hogy ha egyszer győztek a székely zászlót kitűző csapatok, akkor miért nem triumfál velük az észak-atlanti katonai szövetség.

Nem fogják érteni, hogy miért baj az, ha egy európai kormány a semmiből akar hagyományt teremteni, s a semmiből akar konfliktust gerjeszteni. Hamarosan talán költözhet is haza Magyarország nagykövete – s nagy kár, hogy Európa legdühösebb miniszterelnöke nem fogja érteni, hogy miért mindig ezen a békeszerető magyar kormányon verik el a port?

Felelj, magyarok istene, miért?!