A profi sport már régen nem élet, erő, egészség. Kőkemény üzlet, ahol a pénz a mindenható. Mannon az úr, erkölcsről szinte beszélni sem ildomos. A versenyzők többsége árucikk, adják-veszik őket. „A béke vagy te, sport!” szellemisége ma már szinte csak az annalesekben lelhető fel, az idejétmúlt, a játék régi szépségében hívők átkozzák a föníciaiakat, amiért feltalálták a pénzt.
Az ókortól hosszú-hosszú idő telt el, míg mára nem is csekély számú sportoló, edző olyan gazdagságra tett szert, hogy ha kedve kerekedik, akár naponta vásárolhat helikoptert... Ám erkölcsi eszmefuttatás helyett: a sportüzlet a szórakoztatóipar részeként hatalmas bevételt termel, és annak szétosztása hihetetlen bonyodalmakat okoz. Sokakat az irigység irányít, nem tudják elviselni, ha másnak több jut. A pénz megszerzéséért szinte mindenre képesek. Megalázás, befeketítés, korrumpálás, csalás. S ne higgyük, hogy ez a modern kor divatja: állítólag már az ókori olimpiákon is divatban volt a bunda, annak ellenére, hogy az akkori szokásoknak megfelelően a sportolók ruha nélkül versenyeztek.
Rettentően irritáló a pénz uralma, ugyanakkor igaz: amikor a néző a fantasztikus produktumok láttán percekig tapsol, tombolva ugrik fel a helyéről, sok mindenre gondol, csak a föníciaiakra nem. A „teljesítmény felülír mindent” elve még nem szerepel az etikatankönyvekben, de ki hitte volna akár néhány évtizeddel ezelőtt is, hogy a sport kapcsán mindennaposak lesznek a botrányok...
