galéria megtekintése

Demokratikus felelőtlenség

55 komment


Szőcs Levente

E sorok írásakor a múlt pénteki puccsot túléló török államfő éppen kifelé vezette Törökországot Európából. Félreértés ne essék: teljesen természetes, hogy egy állam szervei fellépnek az alkotmányos rend ellen irányuló összeesküvés, az abban részt vevők és az azt kitervelők ellen.

Ami viszont Törökországban zajlik, az régen túl van ezen a határon.

Egy jogállamban még egy puccskísérlet sem függesztheti fel az alkotmányos jogokat, nem lehet embereket alapos gyanú nélkül vizsgálat alá vonni, bizonyítékok nélkül fogva tartani, és semmi szín alatt nem lehet megkínozni. Recep Tayyip Erdogan paranoiás despotaként el akarja takarítani az útból mindazokat, akikkel kapcsolatban felmerülhet a gyanú, hogy valamikor ellenállást fejthetnek ki a rendszerével szemben. Így célkeresztbe került mindenki, akinek bármi köze volt, van az államfő egykori szövetségeséhez, az Egyesült Államokban önkéntes száműzetésben élő Fethullah Gülen szunnita hitszónokhoz és mozgalmához. A rezsim mellett tüntető civilek gyilkosait meg kell büntetni, ez természetes, sőt, e nélkül nem is létezhet jogállam, viszont az igazságszolgáltatás, a közigazgatás, az egyetemek „gülentelenítésére” már nehéz érveket találni, ahogy a hatalommal szemben kritikus médiumok bezárására is. Már az említett paranoián kívül...

 

Erdogan nem egyszerűen csak tisztogat, bár ez önmagában is elég súlyos. A puccskísérletet arra használja fel, hogy Törökország politikai és geopolitikai irányultságát megváltoztassa. A halálbüntetés bevezetése, rá­adásul visszamenő hatállyal – Erdogan szerint „az emberek” nem akarják etetni, vagyis börtönben tartani a puccsistákat – végleg elvágná Törökország EU-csatlakozási esélyeit, de a NATO-ból való kizárását is felvetné. Az emberi jogok a puccskísérlet előtt is súlyosan sérültek Törökországban, viszont a halálbüntetés bevezetését nem lehetne figyelmen kívül hagyni, még akkor sem, ha Törökország ráeresztheti Európára a területén tartózkodó mintegy hárommillió szíriai menekültet.

A török elnök nagy valószínűséggel a híveinek köszönhetően őrizte meg a hatalmát: ha nem vonulnak utcára szombatra virradóra, ma alighanem múlt időben beszélnénk az Erdogan-rezsimről. Ez azonban nem lehet indok arra, hogy felelőtlen módon folyamatosan hergelje a támogatóit. Ezt szolgálják az elmúlt napokban szervezett „békemenetek” – olyan tömegrendezvények, amelyek bevallottan azt hivatottak demonstrálni, hogy a lakosság az elnök mellett áll.

Fotó: Alkis Konstantinidis / Reuters

Erdogan nem lehűti a kedélyeket, hanem ellenkezőleg. Talán arra számít, hogy az erődemonstrációk hatására az ellenfelei – a lakosság csaknem fele – magukat a reálisnál kisebb kisebbségben érzik. A megfélemlítés átmenetileg valószínűleg sikerül is, de a laikus állam és a demokratikus értékek ellen hadrendbe állított agresszív iszlamista nacionalizmus, a gyűlöletbeszéd és a felhergelt csőcselék által elkövetett lincselések – amelyekre az Európa Tanács emberi jogi biztosa, Nils Muiznieks is figyelmeztetett – csak növelik a feszültséget a török társadalomban, amely később a legváratlanabb pillanatokban robbanhat.

Ahogy Nagy-Britanniában robbant sokkal kevésbé éles helyzetben. Alig egy hónapja, hogy szintén egy pénteki reggelen a britek váratlanul Európán kívül találták magukat. Nem is csoda, hogy elkezdtek furcsán viselkedni. Egyesek megelégedtek azzal, hogy „csak” internetes fórumokon fenyegessék az idegeneket, mások verbálisan vagy fizikailag inzultáltak embereket az utcán, tömegközlekedési eszközökön. Norwichban felgyújtották egy román nő üzletét, majd felvonultak, hogy „megvédjék” a pórul járt boltost, és gyűjtést rendeztek a javára. Ha már a románok: a Ceausescu-rezsim bukása utáni napokban, hetekben viselkedtek ilyen furcsán az emberek. Nem tudták, hogy mihez kezdjenek a hirtelen támadt szabadságukkal. Az ünnepet akkor is beárnyékolta a tanácstalanság.

Fontos leszögezni, hogy az angliai gyújtogatás és a többi atrocitás a – jogi értelemben – sikeres referendum után következett be. Nem az EU-tagságot nem bírták idegekkel a britek, hanem az EU-ellenes kampány okozta feszültséget. A főleg konzervatív brit elit éveken, évtizedeken át Európára hárította a saját kudarcait. Ebben a versenyfutásban a politikai szereplők egyre nehezebben tudták túllicitálni egymást, így jutott el a múlt héten leköszönt miniszterelnök az EU-tagságról rendezett népszavazásig. Tette ezt úgy, hogy nem volt tisztában a lépése következményei­vel, egy olyan indokot hangoztatott, amelyet éppen a referendum utáni reakciók cáfoltak. Ha Cameront hallgatjuk, ő csupán a nép akaratát teljesítette, amikor a referendum kiírásáról döntött. A valóságban a nép az elitet és a bulvársajtót visszhangozva követelte, hogy „meghallgassák a szavát” az EU-s tagságról, majd miután hallatta a szavát, gyorsan elkezdte keresni a Google-on, mi fán is terem az EU.

A brit és a török példa arra int, hogy a felelőtlen szavak és gesztusok által gerjesztett düh és frusztráció előbb-utóbb valódi erőszakot szül.

A célzott gyűlöletkeltés csak növeli a veszélyt. A magyar kormány féligazságokra alapozott plakátkampánya összeköti a menekültválságot a terrorizmussal, és azt hirdeti, hogy veszély volt, van és lesz. Azt hirdeti például, hogy „Brüsszel egy városnyi illegális bevándorlót akar Magyarországra telepíteni”. A valóságban 1294 menedékkérőről lenne szó, akiknek a kérelmét akár el is utasíthatnák a magyar hatóságok. Nem kell őket letelepíteni, csak a kérelmüket elbírálni, és nem utolsósorban, aki menekültstátusért folyamodik, az nem illegális bevándorló. A kormányzati kommunikációból persze ilyesmi soha nem derül ki, hiszen annak a célja megerősíteni az emberekben a hosszú ideje „rajzolgatott” képet, hogy a menekültek valójában gazdasági bevándorlók, akik azért hagyták el a hazájukat, mert éppen nem volt jobb dolguk, és noha Törökországban vagy Szerbiában semmiféle veszély nem fenyegette őket, meg sem állnak Európa szívéig, ahogy háttérhatalmak által megfizetett iszlám hódítókhoz illik.

A magyar választók egy részének meg­győződése, hogy a magyar kormánynak van – egyébként pofonegyszerű – megoldása a menekültválságra, de az Európai Unió valami rejtélyes ok miatt nem akarja alkalmazni.

A többségnek nem jut eszébe, hogy a kerítés azért nem lehet megoldás, mert nem létezik a probléma, amelyre megoldás lehetne. Ha van probléma, és van, az semmiképpen sem a háború elől menekülő emberek felkarolása.

Az értelmiség- és elitellenesség évtizedek óta jelen van a nyugati közéletben, és egy ideje felénk is. A közösségi média elterjedése csak erősítette a hitet, hogy a legbonyolultabb problémáknak is van egyszerű és világos megoldásuk. Ha pedig a megoldások egyszerűek, abból logikusan következik, hogy azok bárkinek kézre állnak, magyarán mindenki mindenhez ért, tehát véleményt is mondhat, sőt dönthet is. Aki ennek az ellenkezőjét állítja, az elitista, a demokrácia ellensége.

A következmények pedig a legrosszabbak. A választó egyre inkább csak abban bízik, aki követi a közvéleményt (vagy ezt el tudja hitetni magáról). Megváltozott a képviseleti demokráciához való viszonyulásunk. Egy másik következmény a rendkívüli frusztráció, amely a választót hatalmába keríti. Hiszen hol azt látja, hogy a számára pofonegyszerűnek tűnő megoldásokat nem alkalmazzák, és ettől dühös, hol azt, hogy a problémák mégsem oldódnak meg, és elkezd gyanakodni, többnyire a „háttérhatalmakra”.

A kvótareferendummal kapcsolatban felmerült, hogy a valódi célja elterelni a figyelmet arról, hogy a kormány előkészíti Magyarország kilépését az EU-ból. Nem tudhatjuk, hogy vannak-e ilyen szándékok, de a brit példa után abban sem lehetünk biztosak, hogy egy pénteki napon nem ébredünk az EU-n kívül.

Felelős politikus számol a döntései következményeivel, és a lépéseit e szerint igazítja, akár annak árán is, hogy elveszíti a választók támogatását.

Ehhez képest hovatovább csak olyan politikusaink vannak, akik maradéktalanul teljesítik „a zemberek” akaratát.

A brit és a török példa arra int, hogy a felelőtlen szavak és gesztusok által gerjesztett düh és frusztráció előbb-utóbb
valódi erőszakot szül.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.