Déli áramlat ügyben az egész társaság a legjobb formáját futotta. Az oroszgyűlölő méregzsákból Putyin elvtelen talpnyalójává lett, a magyar érdeket még csak véletlenül se eltaláló Fidesz, a színeváltozását kérdőjel nélkül lekövető hátország, gombnyomásra forduló hívek, propagandisták, az olcsó nyomvonalfecniket izmozásra, nagyhatalmi játszadozásokra, alacsony költségvetésű terjeszkedésre használó Oroszország, a keleti végek energiajövőjét glasszékesztyűvel, megértő sóhajtozással keresztülhúzó, Németország hasonló problémái iránt oly fogékony Brüsszel, vagy Mr. Superpower, amely időnként ideszalajt valakit még az orosznál is szűkösebb költségkerettel, aki szerint nekünk nagyon rossz Oroszországgal bizniszelni, majd hazamegy. Mindenkinek gratulálok.
Az egyedüli mozgatórugó a folyamatban a pénz, a szerzési vágy és a hatalmi ambíciók, legkevésbé mi, fogyasztók, családok számítunk.
Már úgy hét éve se értettem, mire a nagy fenekedés a vezetékek körül. Akkor a fideszes politikusok-újságírók mindenféle szakszavakkal telekotyvasztott neodadaista performanszaiból megtudhattuk, hogy a Nabucco jó, a Déli áramlat meg rossz. Kétségtelen, Gyurcsány volt az, aki először aláírt egy olyan papírt az oroszokkal a Déli áramlatról, amit egy brüsszeli papír tiltott. De szét is kapta ezért a Fidesz. Majd a helyére lépve úgy rohant Putyin ölébe, hogy ma már a Nagy Oroszország az isten, az illiberális áldemokrácia a példa. Elalélunk az orosz atomblokkoknak még csak a gondolatától is, nemkülönben a szintén csak irodalmi formában létező pénzük ígéretétől. Ennek érdekében titkolózunk, sunnyogunk, ferdítünk, és már azt is elviszi a rendőr, aki ez ügyekben kérdez.
