Dehogyis! – felelte Vörös József, a földárverésen Mészáros Lőrinc nevében eljáró ügyvéd, miután az Együtt egyik képviselője tudatta vele: börtönbe jut majd.

Dehogyis, szó nincs arról, hogy ezekben az ügyekben bármi törvénytelenség történne, minden jogszerű, okkal tekintette a jogász érthetetlennek az ellenzéki politikus felvetését.

Dehogyis, szóba sem jöhet, hogy minden, amit a földárveréseken, a trafikosztásokon, a közbeszerzések alkalmával látunk korrupció, elvégre ez a magyar vállalkozói réteg erősítése; hovatovább nemzeti érdek, hogy a kishantosi mintagazdaságot beszántsák, Mészáros Lőrinc viszont hatalmas földesúr legyen.

Dehogyis, nincs abban semmi felháborító fosztogatás, hogy Matolcsy György kérésére a közpénz elveszíti közpénzjellegét, hiszen már régen arról álmodtunk, hogy fideszesek varázsolhatják magánforintokká a közösség pénzét.

Dehogyis, nincs abban semmi visszataszítóan antidemokratikus, hogy kopaszok akadályozzák meg a népszavazási kérelem leadását, hiszen Orbán már akkor erről beszélt, amikor itt voltak a ruszkik; mondta, hogy megszerezzük a szabadságot, és akkor végre erős, tar aktivisták védhetik testükkel az iktatógépet a demokráciától.

Dehogyis, már miként emlékezne bárki arra, miként jártak el az MTVA vezetői, mivé tették a köz szolgálatára rendelt médiát.

Dehogyis, mondták a magyar emberek, amikor aztán a végén valaki megkérdezte: tényleg minden el lesz felejtve?

Azért felelték, hogy dehogyis, mert azok a mesék, amelyeket a nép ír, általában az igazsággal érnek véget.