Szijjártó Péter, a külügyi és külgazdasági tárca vezetője legutóbb 2015 márciusában, egy autóipari beruházás bejelentésekor emelte ki, hogy a kormányt három fő cél vezérli a gazdasági szerkezet alakításakor, amelyhez elengedhetetlen az autóipar dinamikus növekedése: az Európai Unióban Magyarországon legyen a legnagyobb az ipar aránya a GDP-ben, a legnagyobb az export GDP-hez viszonyított aránya, valamint Közép-Európában itt legyen a legmagasabb az egy főre jutó közvetlen külföldi tőkebefektetés.
Varga Mihály most, a botrány kirobbanását követően, kicsit megkésve elismerte, hogy a kormánynak csökkentenie kell a gazdaság egyoldalú függőségét az autóipar teljesítményének hullámzásától. Aztán persze hozzá is tette, hogy más ágazatok, mint a gyógyszeripar, az orvosi műszerek vagy gépipari alkatrészek gyártásának támogatására van szükség. Láthatóan a kormány egy tapodtat sem tágít a szolgáltatóellenes, (feldolgozó)iparközpontú gazdaságpolitikájából.
Németországban az ipar, és ezen belül a feldolgozóipar a magyarországival azonos arányt képvisel a gazdaságban, de például Ausztriában vagy Svédországban mind a kettő lényegesen alacsonyabb a magyar szintnél. Az ipar forszírozása több tőről fakadhat: egyrészt abból az alapvetésből, hogy a munkaerő-intenzitás miatt itt lehet nagyszámú, alacsony képesítésű, jellemzően egyszerű betanított munkát végző embert foglalkoztatni. Másrészt viszont ez egy ideológiai választás.
Úgy is fogalmazhatnánk, hogy ez egy, a modern világot nem értő ember hagymázas víziója, olyan valakié, aki szerint csak a fizikai munka igazi munka, értéke pedig csak a megfogható dolgoknak van. A világ azonban az ipari forradalommal kezdődően megváltozott. Ma már igazi értéke a tudásnak, az ötletnek, a hozzáadott szolgáltatásnak van. A technológiai fejlődéssel, a gyártósorok automatizálásával a betanított munkások iránti igény folyamatosan csökken.
A közvetlen külföldi tőkebefektetéssel betelepült feldolgozóipari cégek modernizálták a magyar gazdaságot, biztosítják a kivitel nagy részét, közvetlenül és közvetetten százezreknek adnak munkát. A nekik otthont adó települések látványos fejlődésen mentek keresztül. Magyarországon foglalkoztatási válság volt és van, a mindenkori politikai vezetés pedig eredményeket akart elérni. Gyors eredményeket így lehetett elérni. Nincs ezzel semmi baj, amíg a rövid mellett hosszú távú gondolkodás is jellemzi a politikát.
Mert amilyen könnyen fel tudtak épülni, ide tudtak települni ezek a termelési kapacitások, ugyanolyan könnyen le tudnak épülni, át tudnak települni máshová – anélkül, hogy a saját piaci helyzetüket veszélyeztetnék. Kis, nyitott gazdaságként szükségszerűen exportvezérelt a magyar növekedés, de nem alapulhat egy olyan stratégián, ahol az egyetlen hozzáadott érték az olykor megalázóan alacsony bér. Ebben a versenyben hosszú távon nem tudunk, de nem is érdemes nyerni. Ha európai polgárosodást és tartós gazdasági növekedést szeretnénk, ahhoz bővülő és prosperáló szolgáltatóipar is kell.
A szolgáltatóiparhoz pedig kiművelt emberfők szükségesek. A jó, akár a nemzetközi piacokon is versenyképes szolgáltatásokhoz az egészségügy, az informatika, a pénzügyek vagy a turizmus területén jól képzett szakemberekre van szükség, ahogy a fogyasztói oldalon is meg kell teremteni az igényt –és az anyagi hátteret – a minőségi szolgáltatások iránt. A gazdaságpolitika legfontosabb része ezért ma már valójában az oktatás. Az Orbán-kormány ezen a területen eddig csak károkat okozott.
A tankötelezettség korhatárának csökkentése, a GDP-arányosan, folyamatosan csökkenő oktatási ráfordítások, a felsőoktatás leépítése mind olyan bűnök, amelyek évtizedekre vissza fogják vetni a magyar gazdaság teljesítményét. A ma esetleg nagyon keresett szakmunkásokra tíz év múlva lehet, hogy egyáltalán nem lesz szükség, ahogyan a tegnap még szárnyaló magyarországi autóipar holnap lehet, hogy hanyatlani fog. Nincs kormány, amelyik meg tudná védeni a magyar embereket a világ változásától. Lehetne viszont olyan, amely képessé teszi őket a világ változásához történő alkalmazkodásra. Orbán Viktoré nem ilyen.
Varga Márk, az Együtt győri önkormányzati képviselője
Pataki Márton, az Együtt elnökségének tagja
*A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
