Van abban ráció, hogy a Jobbik a kormányra kerülés reményében igyekszik megszabadulni attól az idegenellenes, cigánygyűlölő, antiszemita imázstól, amelynek (részben) a népszerűségét köszönheti. Elvégre az efféle alakváltás a magyar politikában nem ismeretlen jelenség: a legnagyobb alakváltó maga Orbán Viktor, aki ateista liberálisként indult, majd vallásos konzervatív álarcot öltött, s már a harmadik kormányát vezeti.
Orbán Viktornak azért sikerülhetett jobbra kormányoznia a pártját, mert a Fidesz egykori bázisában ott voltak a liberális konzervatív eszmék csírái, s a választóknak be lehetett adni, hogy Orbán Viktor nem köpönyegforgató szélhámos, hanem mágus, aki elővarázsolta a liberális Fidesz-szavazóból a benne rejlő konzervatív ént.
A bűvészmutatvány tehát, amivel Vona Gábor próbálkozik, a Fidesz példája alapján nem lehetetlen – de kicsi az esély arra, hogy a cukiságtrükk sikerüljön. A Jobbik legszilárdabb bázisát ugyanis azok a rendíthetetlenül etnocentrikus gondolkodású emberek jelentik, akikben a csírája sem mutatható ki a kisebbségekkel szembeni megértésnek.
