galéria megtekintése

Csúsztatás

13 komment


Körösi Ivett

Akármire célozgat is Orbán Viktor, a britek nem az Európában menedéket kereső, háborús övezetekből és bukott országokból érkező emberek miatt fordítottak hátat az Európai Uniónak. A magyar kormányfő fáradhatatlanul sulykolja: a referendumon a népvándorlás kérdése volt a meghatározó ügy, s Európának sürgősen megoldást kell találnia a migrációs krízisre, különben megindul a kontinensnyi dominó.

Ne legyünk azonban olyan szigorúak a hazai kvótareferendumot minden lehetséges fórumon népszerűsítő kormányfővel, hiszen tulajdonképpen igaza van. A kilépéspárti briteknél betelt a pohár: számos problémájuk volt a basáskodónak tartott unióval, ám elsősorban a tagállamokból, főként Kelet-Európából érkező bevándorlókból lett elegük. Például belőlünk.

A referendumon a vidéki, idősebb szavazók jelentették a mérleg nyelvét. Köztük az egykor virágzó iparvidékek lakói, akik úgy érzik, évekkel ezelőtt megfeledkeztek róluk. Pedig talán Brüsszelre igaz legkevésbé, hogy cserbenhagyta őket, hiszen rengeteg uniós pénz áramlott ezekre a területekre. A várt hatás azonban elmaradt. Az északkelet-angliai Hartlepool is egyike ezeknek a városoknak. A Thatcher-érában több ezer acél- és hajógyári munkás vesztette el ott az állását. A város azóta sem tért magához. Az itt élők 69,6 százaléka szavazott a távozásra.

 

A szebb napokat látott vörös bőrfotelekkel és padlószőnyeggel ékesített Jacksons Arms pub törzsvendégei többségükben azonban a bevándorlás miatt szavaztak a kilépésre. Egy helyi nő, Sharon Rail­ton arra panaszkodott egy brit újságírónak, hogy a lánya hiába vett részt egy továbbképzésen, és adta be jelentkezését az áhított állásra, közölték vele, hogy az üres helyeket mind feltöltötték románokkal. Az asszony szerint azért, mert nekik kevesebbet kell fizetni.

A szavazás után még nyilvánvalóbbá vált, hogy kik a csalódott, dühös emberek célpontjai. „Takarodjatok vissza oda, ahonnan jöttetek” – mondogatták egyre több kelet-európainak a hipermarket kasszájánál (miközben azzal a vásárlással is növekedett a brit gazdaság), az iskolában, a buszon. Hiába „győztek” a távozáspártiak, a félelem nem illant el. De ez nem az a félelem, amelyet Orbán Viktor próbál kijátszani.

A brit kormány tavaly szeptemberben bejelentette, hogy húszezer szíriai menekültet fogad be az elkövetkező öt évben. Pedig nem lenne ez számára kötelező. Rájuk nem érvényes a „kényszerű betelepítés”. A konzervatív kormány az erkölcsi felelősségre hivatkozva tette ezt a gesztust. Hogy volt-e felháborodás? Volt bizony! Parlamenti képviselők, civil szervezetek és hétköznapi emberek is kikeltek magukból: mi az, hogy Nagy-Britannia ilyen kevés üldözöttnek nyújt menedéket? Fél évvel később a kormány bejelentette, hogy további háromezer menekült gyereket fogad be a Közel-Keletről és Észak-Afrikából. Ezt sem fogadták kitörő örömmel. „És mi lesz az Európában bolyongó, kísérő nélküli gyerekekkel?” – mondogatták.

Súlyos csúsztatás tehát a menekültválság számlájára írni a Brexitet. Orbán mégis erre célzott, amikor szerdán önmagát ismételve arra figyelmeztetett: az emberek igényeinek megfelelő migrációs politikát kell kialakítani. Bár ezek a szavak Brüsszelben hangzottak el, még véletlenül sem a tagállamok vezetőinek szóltak. Ne hagyjuk, hogy hülyének nézzenek!

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.