Akármire célozgat is Orbán Viktor, a britek nem az Európában menedéket kereső, háborús övezetekből és bukott országokból érkező emberek miatt fordítottak hátat az Európai Uniónak. A magyar kormányfő fáradhatatlanul sulykolja: a referendumon a népvándorlás kérdése volt a meghatározó ügy, s Európának sürgősen megoldást kell találnia a migrációs krízisre, különben megindul a kontinensnyi dominó.
Ne legyünk azonban olyan szigorúak a hazai kvótareferendumot minden lehetséges fórumon népszerűsítő kormányfővel, hiszen tulajdonképpen igaza van. A kilépéspárti briteknél betelt a pohár: számos problémájuk volt a basáskodónak tartott unióval, ám elsősorban a tagállamokból, főként Kelet-Európából érkező bevándorlókból lett elegük. Például belőlünk.
A referendumon a vidéki, idősebb szavazók jelentették a mérleg nyelvét. Köztük az egykor virágzó iparvidékek lakói, akik úgy érzik, évekkel ezelőtt megfeledkeztek róluk. Pedig talán Brüsszelre igaz legkevésbé, hogy cserbenhagyta őket, hiszen rengeteg uniós pénz áramlott ezekre a területekre. A várt hatás azonban elmaradt. Az északkelet-angliai Hartlepool is egyike ezeknek a városoknak. A Thatcher-érában több ezer acél- és hajógyári munkás vesztette el ott az állását. A város azóta sem tért magához. Az itt élők 69,6 százaléka szavazott a távozásra.