Ferenc pápát népes szakértő tolmácsgárda segíti lengyelországi útján. Az egyik sok nyelven perfekt teológus professzor mégis alaposan félrefordított már az út kezdetén. Az egyházfő szállásának ablakából szólt a ház előtt gyülekező vidám fiatalokhoz. Azt mondta, hogy nekik, ifjaknak igenis zajonganiuk kell. A tolmács meg csendre intette a pápa ifjú híveit. Ez nyilvánvalóan egyszerű tolmácshiba volt, mégis érzek benne némi jelképességet. Az egyházfő zajongásra biztatott, arra, hogy a fiatalok hallassák a hangjukat. A tudós lengyel pap-tolmács meg rendre intett. Ha ön úgy gondolja, hogy szerintem mindez jelzi Ferenc pápa és az általa vezetett nagy egyház viszonyát, nem téved. Az argentin főpap zajt hozott a római egyházba, s feltehetőleg még nagyobbat szeretne. De sokan a régi csendet akarják a világ legtradicionálisabb szervezetében.
A pápa Lengyelországban nem hozza a némelyek által várt politikai üzeneteket. Papként szólal meg. Jézus tanításáról beszél: szeretetről, szolidaritásról, egységről. Az is igaz persze, hogy a szolidaritás itt a menekültek befogadásáról és a gazdasági emigránsok hazatérésének segítéséről szól. A lengyeleknek ajánlott egység meg súlyos üzenet egy olyan országban, ahol a kormánypárt durván jó és nem jó lengyelekre osztja a társadalmat.
A pápa leghangosabb üzenete a tegnapi hallgatása volt. A főpapi csendet, az öregedő férfi magányos sétáját a népirtás színhelyén nem lehet túlkiabálni. Ferenc pápa 79 éves, és feltehetőleg tudja, nincs hátra számlálatlan ideje. Ezért siet, és csak a legfontosabbakra összpontosít. Azt gondolom, épp emiatt nem nagyon foglalkozik szervezeti kérdésekkel, s nem piszkálja a dogmatikát sem. Mint minden igazi reformer, az alapítóhoz akar visszatérni, Jézusnál keresi az érveket, az ő példáját valósítaná meg. Amikor először lépett egyházfőként a nyilvánosság elé megválasztása után, elutasította a pápának járó hagyományos ruhadarabokat, a szattyántopánkát.
