Senki sem lehet próféta a saját hazájában. Akár e régi megfigyeléssel is el lehetne intézni azt a hírt, hogy a jövőben a cseh oktatási minisztérium munkáját segíti Magyar Bálint korábbi liberális miniszter. Vele kapcsolatban kétféle minősítést szokás hangoztatni: „a nagy múltú magyar oktatási rendszer tönkretevője” – így a kormánypártiak. „Jó, jó, a Hoffmann Rózsá-s irány rémes, de a Magyar Bálint-os volt a másik szélsőség” – így a legtöbb ellenzéki.
És igen, vannak a pedagógusok, akiknek a zömét a mai napig kirázza a hideg az akkori reformtól, amit mindenhol úgy szabotáltak, ahogy csak lehetett. Azóta az MTA oktatáskutató közgazdászai kimutatták, hogy a szegregáció, a magyar oktatási rendszer egyik legsúlyosabb betegsége, a Magyar Bálint-féle intézkedéseknek köszönhetően csökkenni kezdett, majd a reform szocialista felpuhítása és fideszes visszafordítása után növekedésnek indult.
Feltehetően a cseh kormányt ez az összefüggés érdekelte, amikor az integrációs programjához szakembereket keresett. Ha nem akarjuk röviden elintézni ezt a hírt, akkor elsősorban erre a jelenségre koncentrálunk. Csehország ellen ugyanis uniós kötelezettségszegési eljárás indult a roma gyerekek elkülönítése miatt. Az ottani kormány nem szabadságharcot indított visszakézből, nem ásta be magát a Balog-féle „szeretetteljes elkülönítés” lövészárkába, hanem érdemi választ akar adni.
