Ilyen hülyék vagy ilyen okosak? Ez itt a nagy kérdés, ha az ember követni akarja értelemmel a Budapesti Operettszínház akcióját, amelynek köszönhetően a Magyar Termék Nagydíj Tanúsító Védjegy használatának díját elnyerte a Csárdáskirálynő. Csodálatos. Nyilván a jövőben majd a védjeggyel homlokán lebben a színre Fischl Mónika, amikor Hej-hó kiáltásokkal nekikezd Szilvia belépőjének. Ez a hej-hó nem az a hej-hó, amit amerikai törpék daloltak a rajzfilmeken, ez ami hej-hónk, ha elátkozza is százszor Pusztaszer. Vagy ha nem átkozza, akkor is.
Ilyen hülyék? Azt képzelik, hogy valaki áll az operett műsorát bemutató plakát előtt, és azt mondja, kéne valami jó kis hazai, és ekkor meglátja a védjegyet, és dönt, legyen a Csárdáskirálynő, mennyivel különb az, mint a Mágnás Miska vagy a Sybill. És akkor nem beszéltünk a Rómeó és Júliáról, amely mégiscsak angol, a komponista meg francia. Ilyen hülyék? Nem tudják, hogy a Csárdáskirálynő bemutatója Bécsben volt, az eredeti szövege német, amit most látunk, az oda-vissza átdolgozások és fordítások eredménye? Nem tudják, hogy Vereczky Szilvia eredetileg Varescu volt, hogy a Hajmássy testvérek egyáltalán nem képviseltették magukat a szövegkönyvben, sem Péter, sem Pál ágon? Ezzel az erővel a stand-up humoristákra biggyesztenének egy kiváló magyar áruk fóruma háromszöget, hiszen magyarul beszélnek. Nem tehetnek róla, hogy az ötletüket még a születése előtt ellopták az amerikaiak.
Persze, hogy nem ilyen hülyék. Csak tudják, hogy a hatalomnak hízelegni sosem árt, és ennél egyszerűbben nem lehet talpat nyalni, mint hogy hagyjuk magunkat kitüntetni. Tudják, mennyivel olcsóbb ez, mint tíz darab Bogányi-zongorát vásárolni. Provinciális, de milyen legyen, ha egyszer itt élünk.
