galéria megtekintése

Csányi utca 5.

Az írás a Népszabadság
2014. 05. 14. számában
jelent meg.


N. Kósa Judit
Népszabadság

„Két nagy táborra szakad a tér: az északkeleti része keresztyén, a délnyugati része zsidó. Amott véges-végig, hosszában kettéhasított kövér disznótetemek. Emitt, főleg tél idején, sakterolt hízó ludak hekatombái.” Így írta le Porzó, a jeles tárcaíró, hogyan festett a XIX. század utolsó harmadában a piacként is szolgáló pesti Klauzál – akkor még István – tér. Aztán felépült a vásárcsarnok, visszaszorult a piac, fél évszázaddal később pedig mindegy volt, merre árultak hajdan disznót, merre libát, gettóba zárták az egész teret.

Csoszó Gabriella

A Csányi utca a tér északkeleti csücskéből nyílik, torkolata volt a gettó határa. Itt áll, az 5. szám alatt az a ház, amelyben egy minapi bejelentés szerint a holokauszt-emlékév alkalmából az egykori zsidó életformát és a vészkorszakot felidéző múzeumot készül avatni Erzsébetváros önkormányzata. Ami természetesen üdvözlendő dolog: önmagában is abszurd, hogy az ezredfordulón nem a Rumbach-zsinagógában, hanem a Páva utcában valósult meg a holokauszt-emlékközpont, s az állam most is a Józsefvárosi pályaudvarra erőltet új emlékhelyet.

 

A gesztus ráadásul arra is reményt ad, hogy ebben a patinás városrészben idővel létrehoznak egy évtizedek óta fájón hiányzó helytörténeti múzeumot is, amely a városfejlődés, a (kis)polgári élet és az építészeti örökség tudnivalóiba is bevezeti a kiállítását fölkeresőket.

Tény, hogy a Csányi utca 5. – bár kívül maradt a gettón – maga is a zsidók elkülönítését szolgáló csillagos ház volt. De az sem tagadható, hogy az egyemeletes, szürke, omladozó házikó jelen ürességében mindennél erősebb emlékműve annak, ami ezzel a városrésszel bő száz év alatt történt. Az iparos-kereskedő kispolgárság elpusztítása, az államosítás utáni sok évtizedes elhanyagoltság, a szegénység sűrűsödése ott ül minden sarokban, ahogy a bedeszkázott ablakok mögött az utóbbi húsz év minden baja is leltárba vehető.

Itt ért véget az ingatlanpanamává fajuló hagymázas városalakítási álom; itt mutatkozott meg, milyen tehetetlen valójában az örökségvédelem; itt vált egyértelművé, hogy Budapest huszonnégyfelé tagolt közigazgatása legszívesebben egymásra tolja át a gondot, ahelyett, hogy megoldaná.

A lerobbant ház eredeti lakóit kiköltöztették, annyi pénzt kaptak annak idején, amennyiből jó messze – tán vidéken – vehettek új otthont. Az épület azonban az önkormányzat nyakán maradt. Volt romkocsma, terveztek bele ökobioalternatív ördögtudjamit, míg végül a radikális jogvédők tavaly télen elfoglalták, és követelni kezdték, hogy ha már ház, hát lakjanak benne: olyanok, akik ma szociális bérlakások híján az utcán kénytelenek meghúzni magukat – már ha engedik nekik. Rendőrrel verte ki őket onnan a kerület, majd befalaztak minden nyílást.

Tiszteletre méltó tehát az önkormányzat terve, hogy – kivételes módon a zsidó hitközségekkel is egyeztetve – a csillagosház-korszakot idéző múzeummá alakítja a Csányi utca 5-öt. Nem állítjuk, hogy ez rossz megoldás. De tudjuk, hogy van jobb.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.