Igaz – fűzte tovább magában –, mostanában nem is bukkan fel fényes nappal. Esti kutyasétáltatók sötétedés után szokták látni, amint beoson a más nevén nyilvántartott lakásába.
Mire mindezt végiggondolta, régi tanára közölte, hogy van még egy kis elintéznivalója, de az egyetemi klubban hamarosan találkoznak. Z. elismeréssel vette tudomásul a régi trükk hajszálpontos bevetését, ő is megpróbálkozott volna vele, ha a másik nem előzi meg. Mindkettejüknek könnyebb, ha nem kell megpróbálniuk csevegni.
Az alagsori, de nagyon tágas klubhelyiségben alig lézengett néhány hallgató, ami talán nem csoda másodpercekkel a vizsgaidőszak előtt. Bár azért a házukban a liftben az ötödikig utazva néha népesebb közönséggel van dolga, mint most, morogta magában Z. rosszmájúan. A szervezők rögvest közölték: szabadelvű kollégája diplomáciai nátha miatt sajnos távol marad.
Két óra állt tehát Z. előtt a Szemtengely Intézet vezetője és a Kreatív Teremtés magazin főszerkesztője társaságában. A gyér részvétel közepette kínos volt kiülni az emelvényre, nyugodtan beszélgethettek is volna az egyetemistákkal. Ez azonban már csak azért is képtelenségnek bizonyult, mert a vélhetően Z.-vel hasonlóan gondolkodó oktatók a háttérbe húzódtak, ellenben a régi tanár követői a pulpitus közelébe helyezkedtek. Végszóra befutott kerülő útjáról a régi tanár is, akinek, úgy látszik, igazából volt elintéznivalója, mert lepecsételt címeres dossziékat szorongatott a hóna alatt.
A beszélgetés terven felüli rémálom volt. Z. volt annyira tökkelütött, hogy kritikusan elemezte az ellenzéki kudarcokat, mire a régi tanár hangosan és otthonosan felkacagott. Néhányan vele göcögtek. A hátrébb ülők leszegték a tekintetüket. Az intézetvezető és a főszerkesztő vállvetve beszélt az időszerű kormányzati teendőkről, többször visszatérve arra, hogy az új ciklus sikerének záloga az életszínvonal vívmányainak erősítése lesz.
– Élet és színvonal, külön-külön még lenne értelme – hitetlenkedett pár órával később Z., amikor már Marci próbált belediktálni egy vagy inkább két szíverősítőt. – Egy szakmai beszélgetésen ez a leplezetlen propaganda mégiscsak példátlan, nem!? – fordult feldúltan Marcihoz. Aki azonban bölcsen ennyit jegyzett meg csupán: – Ez is csak olyan, mint akármi más.
