Lázár Jánost is meglephette, mekkora turbulenciát okozott ellenzéki sorokban az a bejelentése, amely szerint 2017 közepéig minden magyar pályázatot ki kellene írni a 2014–2020 közötti uniós költségvetési ciklusban lehívható támogatásokra, hogy minden forrást le is tudjuk hívni Brüsszelből. Az eddig le nem hívott támogatások miatt a kormányt és a centralizált döntéshozatalt ostorozó ellenzék rávetette magát a témára, Ujhelyi István szocialista EP-képviselő szerint az Európai Unió nyújtott ciklusokra épülő költségvetési politikájával ellentétes javaslat mögött egyértelműen sunyi maffiaszándék, populista számítás és nagyképű felelőtlenség húzódik.
Ujhelyi még kormányzati oldalról ismerheti a nyújtott ciklusokra épülő politikát. Ők a nyújtást olyan sikeresen alkalmazták, hogy akkora keretet hagytak lehívatlanul a 2010-ben hivatalba lépő Fidesz-kormánynak, hogy aztán az szórhatta a forrásokat minden kontroll nélkül: például 93 ravatalozót sikerült megépíteni még a gazdaságfejlesztési operatív program keretében, majd a kis- és közepes vállalkozásoknak kiosztható operatív programokból 2013 óta nem lehetett pénzt lehívni.
Az mindenképpen helyes, hogy a források lehívásának hatékonyságát növelni akarja a kabinet – szögezi le Ujhelyi –, ám akkor lehetne hitelességi áttörést felfedezni a szavaiban, ha azokból kiderülne: ez a pályáztatási menetrend biztosítja, hogy az uniós milliárdok transzparens és igazságos módon legyenek kioszthatók. Méghozzá értelmes célokra. Hogy a pénzek olyan vállalkozásokhoz kerülhessenek, amelyek képesek előteremteni az önrészt, vagy legalább hitelt felvenni rá. Hogy olyan fejlesztések valósuljanak meg az európai adófizetők milliárdjaiból, melyek nem egy-egy helyi politikus vagy üzletember álmát testesítik meg, hanem üzletileg is működőképesek. Hogy az európai pénzből felépült fürdők, megvásárolt traktorok ne felszámolónál kössenek ki négy-öt év múlva. A pályázatok kiírásával természetesen a támogatandó fejlesztések irányát most kőbe vésik Lázárék, s ilyenformán megkötik a következő kormány kezét, bárki is alakítsa azt. Sajnálatos módon az is tény, hogy Lázár Jánosnak sok feladatot ad még, mire az általa szétvert – szavai szerint éppen újjászerveződő – intézményrendszer eljut abba az állapotba, hogy egyáltalán megugorja a pályázatok kiírásának nem túl magas követelményét. Erről sokat mond, hogy az utóbbi időben naponta hallottunk olyan botrányokról, amelyeknél az derül ki, hogy az uniós pénzek a magyar kormányzati szerveken milliárdokba fájó szabálytalanságok során futottak át.
