Képzeljük el, hogy egy nap mondjuk a Vodafone és a Magyar Telekom vezérét – tényleg csak a példa kedvéért mondjuk, semmi kikacsintás, lehetne bármelyik más óriáscég vezetője is – lefotózzák, amint egy félhomályos bárban hosszan egyeztet egy kávé mellett.
A kép napvilágot lát. A két vezető a következő kávéját garantáltan a céges jogászokkal fogja elkölteni, már ha lesz még kedve iszogatni. A Gazdasági Versenyhivatal ennél vékonyabb bizonyítékok mellett is állapította már meg kartellmegállapodásra utaló találkozó tényét, ami utána százmilliókba fájt a cégnek. Ráadásul a borsos bírságon túl a cég tulajdonosai sem értékelik nagyra, ha a cégvezető-alkalmazottjuk a konkurens vállalat vezetőjével sutyorog, mivel az ő milliárdjaik bánhatják az összeborulást.
Nem véletlen, hogy az üzleti élet döntéshozói – még akkor is, ha a legjobb haverok voltak az egyetemen – kerülik az olyan presztízsromboló helyzeteket, amelyek miatt kénytelenek aztán olyan elképesztően béna és bárgyú hazugságot előadni, hogy ők a fociról csevegtek fél órán át a diszkrét bárban.
