Lázár Jánosnak egyszer csak elege lett. – Itt az idő, hogy újra rend legyen az országban! – gondolta, és olyanokat vetett papírra, hogy például a hócipője is tele a korábban soha nem látott mértékű kormányzati korrupcióval meg a tömegessé vált hatalommal való visszaéléssel. „A közrend és a közbiztonság alapja: senki sem állhat a törvények fölött. A magyar emberek elveszítették bizalmukat saját államukban, saját kormányukban, mert úgy érzik: vannak, akik következmények nélkül, a törvényeken felül vagy a törvényeken kívül helyezhetik magukat. A társadalmi bizalom helyreállítása csak akkor lehetséges, ha a törvény előtt mindenki egyforma, legyen akár politikus, polgármester vagy szociálisan hátrányos helyzetű választó” – írta a tisztesség fideszes védőszentje, és amit megfogalmazott, abból lett a Fidesz választási programja.
Merthogy mindezt még ellenzéki politikusként, nem mellesleg a mindenfajta konklúzió nélkül nyakig eladósított Hódmezővásárhely polgármestereként gondolta ki ilyen szépen. Aztán telt-múlt az idő, és Lázárból kormánypárti honatya, sőt miniszter, sőt a kormány második embere lett. Ő felel például a közigazgatásért, meg úgy általában mindenért, amire nincs külön minisztérium. Vagyis úgy hozta a sors, hogy éppen ő lett az az ember az államigazgatásban, aki megvalósíthatná, amit ellenzékben annyira fontosnak tartott, hogy pártprogramfejezetet írt belőle.
Időközben azonban az történt, hogy a rendpárti Lázárt a sajtó rajtakapta, amint valakivel uralkodókat megszégyenítő luxusban töltött pár napot európai fővárosokban: két éjszakára nagyjából annyit költött a pénzünkből, amennyit egy keményen dolgozó kisember egész évben keres. Ő pedig ahelyett, hogy megugrotta volna a saját maga által magasra állított erkölcsi mércét (ami csakis őszinte bűnbánatot, lemondást és a büntetés tudomásulvételét jelenthette volna), hatékonyan közreműködött az esetet leleplező szerkesztőség szétverésében, gyorsan kifizette zsebből a szállodaszámlát (mintha mondjuk egy gyilkossági kísérletet meg nem történtté lehetne tenni az áldozat sebeinek bekötözésével), és azóta mindenféle nemzetbiztonsági ködösítésekkel próbálja megúszni a dolgot. Immár jogerős bírósági ítélet is van róla, hogy nyilvánosságra kell hoznia a jutalomút adatait, de nem teszi – és azt mondja, hogy nem is fogja –, mert azzal úgymond veszélyeztetné az ország érdekeit.
