Mostanában számos cikk riogat azzal, hogy hamarosan összeomlik a nyugdíjrendszer, mindenki öngondoskodjék, különben éhen hal az élete végén.
Ebben van realitás. Ha kevesebben fizetnek (itthon) járulékot, akkor a nyugdíjalapban nem lesz annyi pénz, amennyit az eddigi arányok szerint ki kellene fizetni a nyugdíjasoknak. Bizonyos emberek, akik mindent csak pillanatnyi gazdasági, pénzügyi szempontból közelítenek meg, rögzítik: végre vége lesz az egyre tovább élni képes öregek 20-25 évnyi fizetett szabadságának! Tessék csak öngondoskodni, meg 70-75 éves korig dolgozni!
Csakhogy lehet-e (mekkora jövedelem fölött lehet?) félretenni a ma Magyarországon elérhető jövedelmekből? Például abból a pénzből, amit a minimálbér fölött azért ad zsebbe a munkáltató, hogy ne kelljen nyugdíjjárulékot fizetni? A munkavállaló pedig azért kénytelen elfogadni, mert arra kell gondolnia, hogy holnap mit eszik ő és a gyerekei, ha vannak, továbbá miből fizeti ki a rezsit, nem pedig arra, hogy mi lesz nyugdíjas korában.
Az emberek jó része – akinek nem volt nagyon rossz munkája, ezért nem ment bele tönkre – szeretne tovább dolgozni, és pénzt keresni 60, 65, 70 éves kora után is. De hol? Ma a legtöbb munkahelyen alig várják, hogy elmenjenek az idősebbek, akiknek még van munkaszerződésük, és az évek alatt emelkedett valamennyit a fizetésük. Míg ott vannak, a 30 évesekkel kellene versenyképeseknek lenniük. De ha egyszer valaki kikerül egy régi, még úgy-ahogy védett munkahelyről, nem talál másikat. Nemhogy olyat – semmilyet. Nem 70 évesen – 50 évesen sem.
