Orbán Viktor tudja, miként kell a muszlim kedvét elvenni attól, hogy keresztényt gyilkoljon! Fogja a nyámnyila, polkorrekt szocilibek idején életfogytiglanra ítélt muszlim harcost, aki baltával lefejezett egy alvó keresztény örményt, s a börtönből hazarepíti Azerbajdzsánba, ahol nemzeti hősként, dicsőségben úszva élvezheti tette jutalmát.
Aztán hevesen és barátilag méltatja a diktátort, aki a barbárságot hőstettként ünnepelteti, a gyilkos iszlám fundamentalisták által (is) gyűlölt sajtószabadságot kíméletlenül eltiporja, s a párizsi áldozatok azeri szellemi rokonait börtönbe veti. Kitől, ha nem ettől a jó keresztény magyar államférfitól tanulhatná meg Európa, miként lehetne újra olyan biztonságos hely, mint a harmincéves háború, a két világháború (benne a holokauszt) és a balkáni háború idején, amikor szinte kizárólag keresztények irtották egymást (és a zsidókat)?
Illetve a balkáni háborúban a keresztény nemzeti erők irtották és még inkább irtották volna a moszlimokat is, mert ők is úgy tartották, mint Rogán Antal, hogy a „nagyszámú muzulmán” „a keresztény országok belső rendjét megborítja”. De ebben az irtásban akadályozták őket a NATO bombázói a magyar légtér és repterek felhasználásával. „A NATO oldalán nemcsak katonai hatalom áll, hanem a történelem és az emberi igazság is” – mondta az akkori kormányfő, Orbán Viktor.
