Cirkusz és hazugság

A sors különös szeszélye folytán a tárgyalás alatt, miközben a bíró a végzést olvasta fel, egy összehajtogatott papírt adtak kézről kézre a jelenlévők. A papíron a következő mondat állt: Meghalt Kádár János.

Alig egy évvel később, a harmadik magyar köztársaság parlamentje egyik legelső feladatának tekintette, hogy teljes erkölcsi és jogi jóvátételben részesítse a diktatúra koncepciós pereinek áldozatait, ezért megalakulása után nem sokkal elfogadta a második semmisségi törvényt, amely kimondta, hogy az 1956. október 23. és 1963. április 4. között, a népfelkeléssel összefüggésben elkövetett politikai bűncselekmények semmisnek tekintendők.

A Nagy Imre-per áldozatait és elítéltjeit rehabilitáló bíróság Soós Lajos / MTI

Számunkra, mindazok számára, akik közvetlenül vagy családtagjaik révén a forradalmat követő megtorlás áldozatai voltak, az 1989. július 6-i ítélethirdetés katartikus pillanat volt. Édesapám és barátai – az '56 utáni koncepciós perek áldozatai – ugyanis a börtönből való szabadulásuk óta életük talán legfontosabb feladatának tekintették, hogy elérjék meggyilkolt barátaik és harcostársaik méltó eltemetését és teljes erkölcsi és politikai rehabilitációját. Ezért alakították meg 1988-ban a Történelmi Igazságtétel Bizottságát, amely rendíthetetlen küzdelemmel elérte a jeltelen sírokba, arccal lefelé eltemetett mártírok holttestének kihantolását, 1989-es újratemetését és ítéleteik megsemmisítését. A bajtársak harca azonban nem ekkor kezdődött. Ezek az emberek szabadulásuk után azonnal elkezdték kutatni meggyilkolt bajtársaik titkos sírhelyét, ahova hóhéraik kivégzésüket követően az éj leple alatt elásták holttesteiket. A kivégzések évfordulóján, minden év június 16-án kimentünk a temetőbe, hogy virágot helyezzünk el a vélt síroknál, miközben a bokrokból rendőrök és titkos ügynökök sora leste lépteinket. Október 23. nálunk otthon akkor is az ünnep és a megemlékezés napja volt, amikor erről nem lehetett beszélni, és a hivatalos propaganda csak hazaárulóként, a nemzet ellenségeiként, ellenforradalmárokként emlegette a forradalom résztvevőit.

Néhány nappal ezelőtt a média nyilvánosságra hozta, hogy egy Ön által benyújtott indítvány eredményeképpen október 13-án a Kúria dísztermében a bíróság – „a hatvan évvel ezelőtti megtorlásban meghurcolt és ártatlanul kivégzett emberek jó hírnevének helyreállításához és a hozzátartozók kegyeleti jogának hangsúlyosabb védelmének érdekében" – semmissé nyilvánítja a Nagy Imre-perben született ítéleteket. Azokat az ítéleteket, amelyeket ténylegesen már 25 évvel ezelőtt megsemmisített a harmadik magyar köztársaság parlamentje.

El sem tudom képzelni, hogy milyen megfontolásból nyújtotta be Ön ezt az indítványt, amely semmibe veszi az 1990-ben megalakult harmadik magyar köztársaság törvényeit, és olcsó cirkuszi mutatvánnyá silányítja a forradalom utáni megtorlások áldozatainak erkölcsi és jogi rehabilitációját. Mivel érdemi jogi megfontolásokkal nem indokolható az Ön kezdeményezése, így nem tudok mást feltételezni, mint hogy kizárólag aktuálpolitikai szándék által vezérelve rendezik meg ezt a köznevetség tárgyává váló tárgyalást, amivel nemcsak az áldozatok emlékét sértik, hanem az igazságszolgáltatás tekintélyét is tovább rombolják. Mind­emellett, mivel én személyesen ismertem a per összes áldozatát és hozzátartozóikat – figyelemmel az Ön legfőbb ügyészi pozícióban kifejtett tevékenységére – bizonyos vagyok abban, hogy az érintettek közül senki nem tartana igényt arra, hogy Ön kezdeményezze számukra az erkölcsi igazságtételt.

P. S.: Ha tévednék, és Önnek mégis fontos a meghurcolt, ártatlanul elítélt és kivégzett emberek jó hírneve, akkor azt javasolnám, hogy azt indítványozza az Önt pozíciójába helyező párt illetékes vezetőinek és propagandistáinak, hogy hagyjanak fel azzal a történelemhamisító tevékenységgel, amelynek célja az '56-os forradalom valódi történetének hazug átírása, Nagy Imrének és társainak a forradalom történetéből való kitörlése.