Ők nem tettek mást, mint ezzel a bizalommal éltek, mégis hibáztak. Fel kellett volna tenni a kérdést az ígérgetőknek, mégis, miből akarják a beígérteket teljesíteni? Csak nem hitelből? Mint otthon, amikor az átlagjövedelmű családnál minden nap kaviár és homár kerül az egyébként szegényes asztalra. Mégis, anyukám, miből? Hitelből? És miből fizetjük vissza? Ja, hogy majd a gazdasági növekedés kitermeli a törlesztőrészleteket? Amikor a növekedés forrásain kaviárt és homárt veszünk nap mint nap? Akkor inkább együnk paprikás krumplit, amíg arra futja, de ne zabáljuk fel a család jövőjét. A nemzetét meg pláne. Hát, ez nagyjából ennyire egyszerű lenne, ha nem volna oly nagy a kísértés. Miért, mi talán nem érdemeljük meg? Nem dolgoztunk eleget? Nem dolgoztunk meg érte? – hangzanak a hangulatot felkorbácsoló populista álkérdések.
Lefordítva magyarra, a görögök és a magyarok többet érdemelnek.
Kik szerint? A politikusaik szerint. Mi szerint, minek alapján? Na, erre a kérdésre már csak hülye politikusi válaszok léteznek. A kiválasztottságtól a tehetségen át a szorgalomig minden szóba jöhet. Mintha a nálunk meg a görögöknél jobban élő népek a világ lustái és ostobái volnának. Ilyen kérdést már feltenni is politikai bűncselekmény. Orbán pedig folyamatosan erre alapozza viszonylag egyszerű politikai stratégiáját. Majd én megszerzem, ami a magyaroknak jár. Hát kell ennél több a népnek? A népi hős, majd visszaszerzi, amit a gazdag és hálátlan világ elvett a magyaroktól.
Nem elég teher a magyarságnak a Ludas Matyi és Sobri Jóska keveréke típusú miniszterelnöke, ráadásul ott van még a jó eséllyel kormányra igyekvő Jobbik. Vonáék politikai stratégiája sem bonyolultabb, szerintük még annál is több jár a magyaroknak, mint amennyit a Fidesz ígér. Majd ők megszerzik. Akár úgy, hogy ha kell, kilépünk az EU-ból. Még nem dőlt el, hogy népszavazás eredményeként, vagy csak úgy nyereg nélkül ülve a lovat. Az is lehet, hogy maradunk, de akkor újratárgyaljuk az uniós szerződéseket, amiket még a nemzetrontó liberálbolsik írtak alá. Hogy milyen alapon és kivel fogunk tárgyalni, az majd kiderül. Vonáék figyelmébe ajánlom, hogy nem szeretnek velünk tárgyalni. Szegény Varga miniszter is egy évet várt az IMF-tárgyalókra. Csak ült némán az asztalnál és várt. Hát Vonával, a másik mosdatlan szájú párt vezérével miért tárgyalnának szívesebben?
Na, itt jönnek a görögök, a maguk Vonájával, akit Ciprasznak hívnak, és történetesen nem szélsőjobb-, hanem szélsőbaloldali. De ez most, az EU-hoz való viszonyulás szempontjából teljesen mindegy. Egyik kutya, másik eb. És ahogy Ciprasz falnak ment felelőtlen ígéretei halmazával, úgy fog az európai értelem faláról a maga idejétmúlt nacionalizmusával visszapattanni Vona. Ezt főleg a nemzeti érzelmű és nemzeti elkötelezettségű polgártársaimnak mondom. Persze, azon kívül, hogy ők szeretnek Nagy-Magyarországos pólókban Erdélyben, árpádsávos sállal bebugyoláltan nagy motorokkal, hordákban portyázni, nem tudom, mitől magyarabbak, mint bármelyikünk. Igaz, mi, az átlag, akik nem hangoztatjuk percenként, hogy nemzeti érzelműek vagyunk, nem szoktunk menekülteket meg fiatal lányokat testi és létszámbeli fölényünket kihasználva aljas módon, brutálisan összeverni. Pedig a közbeszédben igen elterjedt mondat az „én nemzeti érzelmű vagyok” kezdetű, de a kokárda folyamatos viseletén, meg a házaikra egész évben kirakott magyar és árpádsávos zászlókon kívül ez mit jelent? Hát a többi, a magát nem felékesítő, menekülteket nem inzultáló magyar nem nemzeti érzelmű? Hát akkor mi a fészkes fene, talán hazaáruló?
De vissza a görögökhöz. A Ciprasz előtti kormányok adósságcsapdába hajtották az országot, ami ellen Ciprasz és az ő baloldali pártja sem emelte fel a szavát. Ciprasz csak abban jeleskedett, hogy nem úgy fizetik vissza a kölcsönöket, ahogy a felvételkori szerződésekben szerepelt. Ezzel győzte meg, és ezzel csapta be a görögöket az ő jelenkori miniszterelnökük. Az is igaz, hogy a hitelezők gondosabban is eljárhattak volna a hitelek kihelyezésekor.
Félreértés ne essék, Magyarország GDP arányos 80 százalék alatti adósságállományával messze nincs olyan drámai helyzetben, mint a 180 százalék körüli adósságcsapdában vergődő Görögország. Reméljük, nem is lesz. De a habitus,
Európa megregulázásának a szándéka kísértetiesen hasonló Vonában és Cipraszban.
Pedig az egyik jobbos, a másik balos. És ahogy a szélsőbal szándékát blokkolta Európa, ugyanúgy fogja a szélsőjobb szándékait is lebénítani. A szélsőségeket Európa gyomra nem fogadja be. Ciprasz és pártja népszerűsége zuhan. Egyre elkeserítőbb a helyzet Göröghonban. A válság hírére az egyetlen bevételt generáló foglalatosság, a turizmus éli végnapjait. Ciprasz és pártja nem megoldást hozott a görögöknek, hanem elmélyítette az amúgy is drámai válságot. Ezt a tanulságot érdemes nekünk a görög esetből levonni. A Jobbik erősödése nem a megoldás, hanem a tragédia felé sodorja Magyarországot. Magyarok, a Jobbiktól félnetek jó lesz…
*
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
