galéria megtekintése

Címervita újratöltve

Az írás a Népszabadság
2015. 03. 26. számában
jelent meg.

Fehérvári József

Magyarország története államformáját tekintve sajátosan alakult, és a társadalmi közmegegyezést illetően máig nincs lezárva. Az 1989–90-es rendszerváltással létrejött harmadik köztársaság ideiglenes alkotmánya alapjaiban megfelelt egy nyugati típusú demokratikus köztársaság alkotmányának. Létrehozói a köztársaság címerét, jelképét illetően is jó úton indultak el, amikor a közvetlen demokrácia eszközével, népszavazással kívánták eldönteni a kérdést. A referendumot 1990. január 7-re írták ki, de sosem tartották meg. A részletek ismeretében állíthatjuk, hogy köztársaságunk címere, a Kossuth-címer, mint történelmünkben már oly sok minden, pártpolitikai vitáknak esett áldozatul.

Kossuth-címert írtam, mert ez volt az első és második köztársaságunk, valamint az 1956-os forradalmunk címere, és számomra evidens lett volna, hogy harmadik köztársaságunk címere is ez legyen. Az akkori Magyar Nemzet 1989. október 29-én a legtekintélyesebb történészek véleményét közölte, amely szerint forradalmaink, „1848 és 1956 jogfolytonosságának, a köztársasági és függetlenségi eszmének az úgynevezett Kossuth-címer felel meg legjobban – vagyis az ívelt pajzsú, korona nélküli kiscímer. Eléggé egyedülálló lenne, ha egy köztársaság címerében a korona jutna uralkodó pozícióba.” Sajnos az jutott! Ezzel egy autoritás- és identitáshiányos köztársaságot hoztak létre.

 

A címerről végül nem a népszavazás, hanem a parlament döntött, nagy meglepetésre a koronás címer mellett. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc során, a trónfosztást követően, Kossuthék levették a címerről a koronát. Ekkortól hívjuk a korona nélküli kiscímert Kossuth-címernek.

Megjegyzem, Orbán Viktor liberálisként 1990-ben a Kossuth-címerre voksolt. Néhány idézet a 2010-et követő sajtóvéleményekből. Gerő András történész szerint az országban autoritáshiány van, „Magyarországnak húsz év alatt sem sikerült magát köztársaságként elhelyeznie a szimbolikus politikai mezőben: állami címerünk koronás, a kitüntetéseink tiszti- meg lovagkeresztek” (HVG, 2010. december 25.). Haraszty István képzőművész: „1990-ben nem így képzeltem el az azóta eltelt lassan két és fél évtizedet. Nem hittem volna, hogy az ország ennyire a múltjába réved, hogy újra a koronás címer lesz a jelképe, hogy az igazi hazafiság helyét a magyarkodás veszi át, hogy ilyen erővel tör a felszínre a 40 évig lappangó antiszemitizmus” (HVG, 2014. december 30.). Berend Nóra történészprofesszor, Cambridge: „A külvilág nem ok nélkül furcsállja, hogy egy köztársaság jelképe éppen egy korona. Ami egy rég letűnt kor önlegitimizáló szimbóluma volt, újra aktuálissá vált a Horthy-korszakkal való folytonosság jegyében” (Népszabadság, 2014. január 31.).

A Fidesz azonban valamit nagyon jól csinál, nem hiába az újabb kétharmad. De mit? Kisajátítja haladó nemzeti hagyományainkat, azok követőinek tünteti fel magát, szabadságharcos retorikát folytat – holott nincs ki ellen –, kirekeszt mindenkit a nemzetből, aki nem hódol be neki. De mire építhetne az ellenzék? Amit a Fidesz rombol, azaz a köztársasági eszmerendszerre! A társadalom szemlélete alakítható a tudományos igazság útján, de a hamisított emlékezetpolitika által is. A Szent Korona becses emlékünk, múzeumi tárgy, éppúgy, mint a császári korona is a bécsi múzeumban. Az Orbán-rendszer leváltása az elsődleges feladata a demokratikus társadalomnak, ezért ideje eldönteni, milyen legyen azután. Tartalmában valódi, identitásépítésre alkalmas köztársaságot kell létrehozni, rá kell vezetni a társadalmat, hogy annak államformáját nem szimbolizálhatja a korábbi, elavult királyság koronája. Magyarországnak csaknem száz éve nincs királya, és keveseknek hiányzik. A rendszerváltó parlament címerválasztási hibáját ki kell küszöbölni. Csak a civil társadalom tudja eldönteni, milyen köztársaságot akar, miben tud hinni. A politika nemcsak ráció, érzelem is.

1848. március 15., 1956. október 23. ma is a nemzet tudatában él. Ne hagyjuk, hogy éppen haladó hagyományainkra hivatkozással hamisítsák meg történelmünket.

Mi az, amit már most megtehetünk, amihez csak akarat és cselekvés kell? Fogadjuk el és használjuk évezredes nemzeti címerünket, a Kossuth-címert tüntetéseinken, nemzeti ünnepeinken. Tűzzük ki célként, hogy a majdani negyedik köztársaságunk állami címere ez legyen. Hagyjuk a koronát a szélsőjobbnak! Aki demokratikus, európai és köztársasági szellemiségű, XXI. századi alkotmányt akar, álljon ki már most a Kossuth-címerért, a valódi köztársaságért!

A szerző védjegyjogász

*

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.