Amióta – egy éve – szóvá tettem, hogy a 2014-es országgyűlési választásokra a kormány által az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezettől meghívott nemzetközi megfigyelők jelentésükben 36 pontban kifogásolták a 2012. évi törvényekkel bevezetett választási rendszer antidemokratikus vonásait, barátaim (és felebarátaim) azzal üdvözölnek, hogy „Itt a forradalmár!” A hazai és a külföldi választási szakemberek véleménye egybecseng abban a tekintetben, hogy a 2014. évi választások félig szabadok voltak, de nem voltak átláthatóak, tiszták, a választók akaratát eltorzították, és (pl. a második forduló megszüntetésével) kirívó aránytalanságot vittek az amúgy is aránytalanságtól terhes választási rendszerbe. Az 1994. évi választáson az MSZP a leadott szavazatok 32, az SZDSZ 19 százalékát kapta, s együtt a szavazatok 51 százalékával nyerték el a képviselői helyek kétharmadát. 2010-ben a Fidesz 53 százalékkal nyerte ezt el. Viszont az új rendszerben 2014-ben már csak 44 százalékra volt ehhez szükség, tehát a kisebbség kapta meg a kétharmados többséget.
Szakértők szerint ez a rendszer matematikailag úgy van „kalibrálva”, hogy 40 százaléktól már kétharmad jár, ami – bármelyik politikai formációnak jusson is – életveszélyes a demokráciára és a választópolgárokra nézve.
Az őszi önkormányzati választások megfigyelésére szóló kormányzati felkérést az EBESZ túlterheltségre hivatkozva elhárította. Így nem is volt nemzetközi megfigyelő, aki kommentálhatta volna, hogy eltűnt a budapesti közgyűlés tagjainak megválasztására szóló szavazólap. Ilyet a választási helyiségben már nem kaptunk – ma már nem erre a képviselői helyre megválasztott emberek, hanem kerületi polgármesterek ülnek ebben a közgyűlésnek így már nem is nevezhető gyülekezetben, amely mindazonáltal aggálytalanul dönt olyan ügyekben, mint például hogy legyen-e népszavazás az olimpia megrendezéséről, vagy ne legyen.
