L. Simon László, a „reklámadótörvény” beterjesztője, amikor a Heti Válasznak nyilatkozva úgy csinált, mintha lenne bármi köze a törvényjavaslathoz azon kívül is, hogy a kipontozott résznél aláírta, azzal indokolta a szabályozás feltétlen szükségességét, hogy szerinte túl bulváros a kereskedelmi tévék híradója. L. Simon, fájdalom, megint elégedetlen a nyilvánossággal, most a netadó kapcsán.
Minden mondatából süt, hogy nem érti: nem neki kell a médiát ellenőriznie, hanem fordítva. Neki legfeljebb médiafogyasztóként lehetnek elvárásai, s ezeket úgy érvényesítheti, hogy nem nézi és olvassa azt, ami nem jön be neki. Aztán csak kiderült, honnan fúj a szél. Nehezményezte, hogy a róla, tehát az ő, a haverjai és a közpénzek bensőséges kapcsolatáról szóló cikkek „érdekes módon” csak azután kezdtek megjelenni, hogy a nevére vette a reklámadót.
Téved, több cikk is foglalkozott a körülötte lévő pénzügyekkel előzőleg is, csak éppen akkor, amikor bukott politikusnak tűnt, és nem Lázár János új táskavivőjének, a kutyát sem érdekelték.
