galéria megtekintése

Buszunk az árral

3 komment


Révész Sándor

Ha a kedves olvasó választhat, hogy megvesz egy kocsit, amely végleg az övé lesz, vagy kibérli sokkal több pénzért, hogy azután soha ne legyen az övé – mit választ? Nyilván nem az utóbbit, mert a kedves olvasó magánszemély, aki nem lehet hülye. De ha kormányzat lenne, akkor lehetne.

A fővárosi önkormányzat is az akart lenni. Ha teljesen visszaépült volna már a hajdani szocialista diktatúra, akkor ez teljes mértékben sikerült volna néki. Hiszen a szocializmus története ilyen sikertörténetekből állt. De miután nem tűnt még el a rendszerváltás valamennyi vívmánya, a hatalmi hülyeség uralma sem lehet még osztatlan. Létezik ellenzék és nyilvánosság. Amikor nem létezett, az olvasó nem tudhatott arról, hogy a hülye állam több pénzzel támogatja bizonyos cikkek nyugati exportját, mint amennyit kapunk értük, s hogy olcsóbban exportálunk termékeket, mint amennyi importanyagot beléjük építünk.

Most viszont megírhatták az újságok, hogy a főváros BKV-je sokkal több pénzért akar buszokat bérelni, mint amennyiért megvehetné őket. Az ellenzék verte a palávert, és ebből jött ki az a döntés, hogy a buszok egy részét megveszik, más részét kibérlik. A rossz üzlet is megmarad, viszont a BKV is újra eladósodik, s majd fizetheti az adósságát az állam az adónkból, mint eddig.

 

Mert hát a fővárosi önkormányzat a pénztelenségtől lett volna olyan hülye. A buszvásárláshoz a kevesebb pénz egyben kell, a bérléshez a több meg apránként. A vásárlás még a hitel kamataival együtt is kevesebbe került volna, de a BKV nem hitelképes. Az állam által meghatározott működési feltételei garantálják, hogy veszteséges és állami kegy nélkül életképtelen legyen, így állami kezességvállalás nélkül bank szóba nem áll vele. Azt meg senki nem tudhatja, hogy az állam éppen kegyes lesz a BKV-hoz vagy kegyetlen.

Bizonyára kedves olvasóink némelyike is állt már olyan dilemma előtt, hogy a hosszabb távon sokkal kedvezőbb megoldás kedvéért eladósodjon-e vagy sem. Aki rosszul dönt, maga bánja. Az ország vagy egy település kormányzata viszont csak a köz kárára dönthet rosszul. De akárhogy dönt, marhára irigyelheti azokat, akiknek nem kell választaniuk, mert van pénzük. Fejfájás nélkül kihasználhatnak minden jó alkalmat az önkormányzati lakás készpénzes megvásárlásától a végtörlesztésig.
Az állam éppilyen irigylésre méltó helyzetben van, ezért jó, ha mindenhol ott van – vélik, akik mindenféle múlt- és jelenbéli tapasztalatot kisterilizálnak a gondolkodásukból. „Ha egy nagy vödör pénz állna a BKV rendelkezésére, akkor soha nem hozakodott volna elő a buszbérlési javaslattal" – mondotta a BKV vezérigazgatója.

De hisz az a nagy vödör pici kanálka az állam számára, amely kézből eteti és éhezteti a BKV-t. Az a néhány milliárd a költségvetés ezrelékeiben sem fejezhető ki. A töredéke annak az adósságnak, amitől a kincstári médiát a napokban megszabadították. Sokkal kevesebb, mint amennyit Garancsi úr és barátai javára ráfizetünk a gázra. Az állam könnyedén biztosíthatná a racionális döntés feltételeit a BKV számára. Ha ez lenne a szempont. De sohasem ez. Soha. Azzal a döntéssel, amivel a köz rosszul jár, valaki jól jár. S mindig van az a valaki, aki fontosabb az állami tulajdonosnak, mint a mindenki.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.