Folyvást azt hallom/olvasom, hogy az Orbán-kormány államosította, elrabolta, elvette, lenyúlta, elherdálta… stb. a magánnyugdíjpénztári megtakarításokat. A bűnbakkeresés helyett azt javaslom, nézzünk a tükörbe, és először önmagunkkal számoljunk el: miért nem tudtunk/mertünk öntudatos polgárként és demokrataként racionálisan dönteni saját sorsunkról és vagyonunkról? Mert ez itt a fő kérdés! Tudom, hogy volt itt minden, ígérgetés, hazudozás, fenyegetőzés, de ezzel együtt is az a véleményem, hogy megmérettünk és könnyűnek találtattunk.
Miért hittünk az ígéreteknek, miért hagytuk, hogy „megvezessenek” bennünket? Valljuk be, azért, mert így egyszerűbb és kényelmesebb volt. Nem kellett végigrágni magunkat a bonyolult jogszabályokon, végiggondolni az alternatívákat, mérlegelni a kockázatokat, és főleg nem kellett elmenni és nyilatkozni a jövőnkről. Jól jött a reálhozam is, elég volt például egy családi wellnesshétvégére. Észre sem vettük, hogy közben az Orbán-kormány törvényben „garantálta” a nyugdíjasok életszínvonalának stagnálását, vagyis relatív elszegényedésüket.
Maga Orbán Viktor mondta: „Bízzanak bennünk, az átlépők megtakarításait egyéni számláikon írja jóvá az állam.” Hazudott! Varga Mihálynak pedig volt képe azt állítani, hogy „igazából már van egyéni nyugdíjszámla”. Az igaz, hogy 2014-ben kiegészítették a hatályos nyugdíjtörvényt és cinikus módon bevezették a „társadalombiztosítási egyéni számla” fogalmát, de ez nem nyugdíjszámla, hanem egy analitikus nyilvántartás, amely már ősidők óta létezett a társadalombiztosítás rendszerében. A nyilvántartás nem tartalmazza a munkáltató által fizetett járulékösszeget, és ez nem véletlen. 2012. január 1. óta a munkáltató ugyanis nem társadalombiztosítási járulékot, hanem szolidaritási hozzájárulási adót fizet, az adóval szemben pedig nem jár kötelező ellentételezés. Tehát nincs kötelező állami nyugdíj! A „számla” természetesen nem tartalmazza a magánnyugdíjpénztári megtakarításokat sem.
