Nem akadt ember, aki vasárnap reggel vagy akár este, urnazáráskor megjósolta volna a romániai elnökválasztás végeredményét. Azt, hogy a szűkszavúsága miatt némának csúfolt Klaus Johannis képes lesz megfordítani az első fordulós arányokat, és tízszázalékos különbséggel megverni Victor Pontát, miután utóbbi behozhatatlannak tűnő előnnyel nyerte a két héttel korábbi első fordulót.
Johannis győzelmében szerepet játszhatott német származása és az ehhez kapcsoló romániai mítoszok, csakhogy itt inkább a szociáldemokrata miniszterelnök földcsuszamlásszerű vereségéről van szó. Ennek magyarázata pedig abban keresendő, hogy a kormány trükközött a külföldi szavazókörökkel. Bizonyára sok túlzás is napvilágot látott ezzel kapcsolatban, ám egy dolog mindenki számára világos volt: a szociáldemokraták azt szerették volna, ha a hagyományosan jobboldallal szavazó emigráció minél kisebb számban voksolna. Titus Corlatean külügyminiszter lemondása és a kormány látszatmegoldásai nem győzték meg a választókat, akik vasárnap rekordszámban járultak az urnákhoz, hogy megbosszulják a választáshoz való demokratikus joguk korlátozását.
Nemcsak a Facebook-generáció szavazott nagy számban. A külképviseletek előtt pirkadattól napestig sorban állók között bőven lehetett látni középkorúakat is. A legtöbben száz kilométereket utaztak a külképviseletig, sokan feláldozták az egyetlen pihenőnapjukat is. Többen azt nyilatkozták, hogy most bosszút álltak, amiért kénytelenek voltak elhagyni a hazájukat. Ez intő jel lehet más kormányoknak is: megtörténhet, hogy egy következő szavazás alkalmával a választási jogukban korlátozott külföldön élő magyarok úgy gondolják majd, megéri időt és pénzt fektetni a rezsim leváltásába, és egy napra hazautaznak.
