„Áldás van a bűnmegelőzésen”, én most már tudom. Kaptam ugyanis e címmel egy sajtóközleményt, amiben azt írták, hogy az ózdi rendőrkapitányság egyik munkatársa múlt vasárnap, a borsodi város Lomb utcai templomában, a tíz órai szentliturgiát követően bűnmegelőzési előadást tartott a megjelent időskorú lakosságnak. Beszélt a zsebtolvajlásról, az alkalmi lopásokról, majd a besurranó tolvajokkal szembeni védekezés és megelőzés módjairól adott „megszívlelésre érdemes tanácsokat”. Utalt az „egymásra figyelés fontosságára”, és elmondta azt is, hogy a „bűnmegelőzési praktikák alkalmazása csökkentheti az áldozattá válás lehetőségét”.
Olvasom, az ózdi rendőrkapitányság célja, hogy a legkisebb településre is eljussanak az időskorúaknak szóló előadások, hogy aztán a szépkorú lakosság elkerülje az áldozattá válást és javítsa egyben a biztonságérzetét. (Újságíró-iskolában direkt tanítanám a rendőrségi sajtóközleményeket, mint külön műfajt, az egyszer szent...)
Vegyünk most egy átlagos, idős, ózdi nyugdíjas házaspárt. Ez persze épp az átlagtól eltérő lenne, mert a házaspár férfi tagja valójában évekkel korábban elhalálozott, a nyugdíjkort aligha érte meg. Tüdejére árnyat köpött a kohó gonosz pora, láthatatlan rácsot vertek rá az alig látható vascsillámok. Vagy negyvenévesen kiszaladt alóla a gyár, ő meg ivott, amíg bele nem pusztult a rászakadt semmittevésbe. Ha mégis megfutotta nagyjából egészségben a hatvanat vagy a korkedvezményest, akkor nem sokkal utána infarktust, agyvérzést kapott, leamortizálta az ózdiság.
