Valószínűleg így gondolja ezt a katolikus egyházfő is. A Nemzetközi Katolikus Gyermekiroda tagjai előtt Ferenc pápa a közelmúltban bocsánatot kért a szexuális visszaélések áldozataitól, és hangsúlyozta, hogy az egyház tisztában van a papok által okozott kárral. Ebben az ügyben nem lesz visszalépés, sőt, az egyház még keményebben fog fellépni – ígérte.
Kérdés, hogy a szavak és a tettek mennyiben találnak egymásra. A pápa tavaly az év végén bizottságot hozott létre a pedofil bűncselekmények elszenvedőinek védelmére. A testület nemrég megtartotta első ülését, de az erről kiadott szentszéki közleményt olvasva nem táplálhatunk túlzott reményeket.
A bizottság nem fog konkrét esetekkel foglalkozni, pusztán javaslatokat tehet a „felelősségvállalást és a legjobb megoldásokat érintő politikákra vonatkozóan”. Egyelőre annak a vitának sem látszik a kifutása, hogy a szexuális bűnök milyen mértékben mérgezik a katolikus egyházat.
Most már legalább van viszonyítási alap. Akár forradalmi eredménynek is nevezhetjük, hogy története során először a Vatikán adatokat tett közzé a pedofil bűncselekményekről.
A kimutatás szerint ilyen okokból az elmúlt tíz évben 848 papot fosztottak meg reverendájától a világegyházban, további 2572 – jellemzően idős és beteg – pap másfajta büntetést kapott. Általában a gyerekektől való eltiltással és életfogytig tartó vezekléssel sújtották őket.
A pápa korábban elismerte, hogy a pedofil bűnöket elkövető papok száma nagy, de – tette hozzá – arányuk a papság teljes létszámához képest rendkívül alacsony. Így igaz.
A 2012. végi állapotot tükröző vatikáni statisztikák szerint a papság összlétszáma meghaladja a 414 ezer főt a világban. Ezzel áll szemben a néhány ezer leleplezett pap. Az áldozatokat azonban ez aligha vigasztalja. Ráadásul sosem fogjuk megtudni, hogy a ténylegesen elkövetett bűnesetek hány százalékára derült fény – és hányan vannak a papok között olyanok, akik büntetlenül úszták meg a förtelmet.
