Kertész Imre kormányzati kitüntetésével kapcsolatban csak annyi biztos: nem azért kapja, amiért megérdemli. A taktikai megfontolások, hátsó gondolatok, további célok homályos körét tekintve lehet tippelni – méghozzá elég jó találati aránnyal –, de nemigen érdemes. Azért nem, mert bármi is az, bumeránggá válik: visszaüt.
Itt van ugyanis az életmű, csúcspontja a Sorstalanság. Itt van az író az ő Nobel-díjával, amihez képest a legmagasabb állami kitüntetés – még ez a furcsa és markáns történelmi múltat maga mögött tudó Szent István-rend is – legfeljebb buksisimogatás.
Vicces buksisimogatás ugyan: hivatott dicsérni a díjazott nagyságát; azt a nagyságot, amelyet mindeddig vonakodott elismerni az a hivatalosság, amely most ennyire nagyon elismeri.
