Idejutottunk.
Idejutott Orbán, és idejuttatta az országot. Az EU egyik tagjának miniszterelnökeként ilyen silány kibúvót talál.
Nem csoda, hogy kordonnal kell elkeríteni az újságíróktól, és legfeljebb Obersovszkyk tehetnek fel neki cenzúrázott kérdéseket. Az Index újságírói a választás előtt végső kétségbeesésükben le is írták fel nem tehető kérdéseiket – válaszokra nem is volt szükség.
Mondjuk, némelyiket nem is lehet megválaszolni, például ezt: „A ciklus elején adócsökkentést ígértek, de a lakosság sokkal több adót fizet, mint a kormányváltáskor, csak jobban elrejtve, áfában, kisebb adókban. Eleve így tervezték, vagy csak így sikerült, és ha igen, miért?”
Nem érdemes felsorolni, hogy mi mindenért nem volt tisztességes ez a választás. Azt azonban érdemes leszögezni, hogy a 44,5:25,5 eredmény éppen az ellenkezőjét bizonyítja, mint amit Orbán állít: egyenlő feltételek mellett az ellenzék akár le is válthatta volna a kormányt.
Értelmetlen a mostani százalékokat a korábbi választási modellbe helyezve azt bizonygatni, hogy úgy sem lett volna más az eredmény.
A mostani százalékok nyilvánvalóan nem így alakulnak, ha az állami tömegtájékoztatás közmédiaként viselkedik, és ugyanolyan keményen kezeli a hatalmon lévőket, mint az oda aspirálókat, ha a pártok legalább nagyjából ugyanannyit költhetnek, ha a CÖF rendszeren kívüli és méregdrága – egyébként remekül kitalált – bohócos kampánya nem skatulyázza be előre a baloldali–liberális koalíciót, és még lehetne folytatni, mi minden alapozta meg a kormánypárt még csak nem is olyan nagyon fölényes győzelmét.
Orbán másik meghökkentően primitív érve a brit választási rendszerre vonatkozott: azzal 90-92 százalékos diadalt is arathatott volna. Persze. Ha a nagymamának kereke lenne, ő volna a 6-os villamos.
Ha csak egyéni körzetes rendszer van, mindenki eleve másként viselkedik, készül és kampányol. A baloldal például egy fillért sem költ Angyalföldön, a Fidesz meg nem veszteget egy szót sem Csornára. Ha pedig tisztán listás választásokat tartunk, akkor Orbán most kétségbeesett koalíciós tárgyalásokban lenne Vona Gáborral.
És itt értünk el az egyetlen igazsághoz, amiből ezentúl ki kell indulni. 2014. április 6-án a választók többsége meg akart szabadulni Orbán Viktortól. A jövő megkezdődött.
