galéria megtekintése

Bohócsipkások

2 komment


Gergely Márton

Donald Trump sosem lesz a republikánusok elnökjelöltje, ha másként nem, hát a konvención megakadályozzák majd a párt eminenciásai a New York-i viccfigura indulását. Hillary Clintonnak azonban el sem kell indulnia az előválasztásokon, hisz számára alanyi jogon jár a demokraták jelöltsége. Ezt halljuk mióta. És tessék, Indianában kedden ismét nyert Trump, Clinton viszont vesztett. A republikánusoknál a versenynek vége, a demokraták még gyötrik egymást egy kicsit, még ha Bernie Sandersnek esélye sincs fordítani a volt külügyminiszterrel szemben.

Az amerikai politikai kommentátorok pillanatok alatt lenyelik a pofont, és alkalmazkodnak a helyzethez. Tegnapelőtt még komoly arccal arról beszéltek, hogy Cleveland lesz a republikánus párt szakítópróbája. Mintha az általános műveltséghez tartozna, hogy a bonyolult előválasztási eljárás végén az amerikai (egyre szélsőségesebb) jobboldal idén ebben a városban szavazza meg elnökjelöltjét a féléves párton belüli versenyben szerzett delegáltak révén. Most a kommentátorok igazítanak véleményükön, és ismét elmerülnek a demográfiai mutatókban, a közvélemény-kutatások ezrein átvilágított választói motivációkban, a korábbi előválasztások szabályszerűségeiben. Holnap már arról beszélnek majd, hogy Trump teljes tévedés a republikánusok részéről, és így tálcán kínálják Clintonnak a Fehér Házat, sőt rögtön a washingtoni törvényhozás mindkét házát is.

Aki látta az elmúlt hetekben a CNN amerikai műsorának eredményváró adásait, elszörnyülködve tapasztalhatta, hogy újságírás helyett drukkerek harsognak elemzésnek álcázott kampányszlogeneket a stúdióban. Mint magyar sporttévében egy Barca–Real-meccs közvetítésénél a kedvenc trikójában feszítő szakszurkolók, úgy elemeznek a politikai befolyásoltságukat nyíltan vállaló amerikai kommentátorok is. De egy mérkőzés esetén ez része az élménynek, a politikában viszont torzítja a versenyt. Ég Róma, és a dombtetőről az eseményeket követő nemesek bor mellett arra fogadnak röhögve, melyik palotát fosztja ki legközelebb a káoszt kihasználó nincstelen tömeg.

 

Jelen állás szerint az állításuk az, hogy nagyon sok izgalom végén Clinton majd befut. Hogy az őrületes verseny azzal végződik, hogy az amerikai polgárok az utolsó pillanatban felelős döntést hoznak. Vagyis amire képtelen volt az ország politikai elitje és nyilvánosságának minden szereplője, arra a szavazó képes lesz: a józanságra. Jelen állás szerint két üzenet között választhat majd. Trump azt mondja a tényekkel mit sem törődve: gyere velem, mert én vagyok az élet császára, és velem te is császár lehetsz! Clinton pedig megalapozottan állítja: vigyázz a bolonddal, érd be velem, és akkor én veszély nélkül fenntartom azt az állapotot, amely téged kicsit frusztrál, de amit elbukni szörnyen fájni fog!

Legyél győztes, mint én – üvölti brahiból Trump. Hadd legyek a győztesed, mert a másik életveszély – könyörgi nem kevés önérdekből Clinton. Aki abban bízik, hogy majd a választó okos lesz, nézzen Indianára. Pedig nagyon fontos lenne, hogy a kommentátorok legalább novemberi prognózisukkal eltalálják az eredményt. Ennek az esélyét növelné, ha előbb az amerikai politikai elit és helyi sajtó kijózanodna.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.