Sosem akarták, hogy egységként, blokként kezeljék őket. Amikor negyedszázaddal ezelőtt, 1991. február közepén a visegrádi várban Magyarország, Csehszlovákia, valamint Lengyelország vezetői létrehozták regionális együttműködésüket, az érdekek hozták ezen országokat egy platformra. A Szovjetunió fogságából kitört friss demokráciák Nyugatra, az Európai Unió és a NATO felé tartottak. Az euroatlanti integrációnak nevezett versenyfutásban igazából egyikük sem szándékozott a másikra várni, mégis úgy gondolták, taktikai szempontból jobban megéri csoportként fellépni. A vágyott célt elérve a visegrádi építményből az energetikai-közlekedési projektet, valamint a legerősebb kapocsnak tűnő kulturális együttműködést leszámítva, kevés maradt. Főleg, hogy a legkedvezőtlenebb pozícióból induló Szlovákia előzött, és a négyek közül elsőként csatlakozott az eurózónához.
Nemrég az orosz–ukrán konfliktus azt is megmutatta, hogy a Moszkvával szembeni politikában mennyire mást gondolnak Varsóban, mint Budapesten vagy Pozsonyban. Aztán jött a menekültválság, amely meglepő módon ismét egy táborba terelte a négy államot. Mindannyian keményen elutasítják az Angela Merkel nevével fémjelzett nyitott ajtók politikáját, nem kérnek a muzulmán bevándorlókból. Civilizációs-kulturális harcot hirdetnek, magukat tartják az igazi Európa, a keresztény kontinens védelmezőinek. Tavaly nyáron lengyel, cseh, szlovák katonák jöttek megvédeni a magyar határt és mentek tovább magyar bajtársaikkal együtt Macedóniába, ugyanezzel a céllal. Jövő héten az EU-csúcs előtt a visegrádiak Prágában akarják szentesíteni a macedón–bolgár határon felhúzandó védvonalat. A magyar és a szlovák kormányfő menekültügyben látványosan összeborult, s ugyanez a kisebbségi problémákat félretevő taktika látszik kibontakozni a magyar–román viszonyban. Csupán múló vihar volt, hogy a pozsonyi és prágai külügybe berendelt magyar nagyköveteknek magyarázkodniuk kellett Kövér Lászlónak a benesi dekrétumokra vonatkozó kiszólása miatt.
A visegrádi négyek kibocsátó országok, több millió lengyel, cseh, szlovák és magyar él és dolgozik az Európai Unió nyugati felében. Óriási gazdasági migrációról van szó, bár e kifejezést kikérik maguknak a térség politikusai. Ők uniós munkavállalóknak nevezik azokat, akik élve a szabad mozgás jogával, máshol próbálnak boldogulni. Bár sok minden nem tetszik a V4-eknek az unió által a briteknek felkínált reformcsomagban, jóval halkabb a tiltakozásuk, mint a dél-délkelet felől érkező migrációs hullámokkal szemben.
