Legkevésbé a rezsihírnök szorul eredeti ötletekre a kormányban, félek azonban, hogy most mégis azt fontolgatja, az általa beharangozott kétjegyű rezsicsökkentést részben a kormánybosszantó igazságszolgáltatáson hajtja be. A demokrácia, pláne az igazság sokba kerül, a vörösiszap-per tárgyalási szakasza például 36 milliót emésztett fel. Ráadásul a nagy árért a kormány bizonytalan szolgáltatást kap. Elege is van abból, hogy maradt még testület a honban, mely a törvényeket igyekszik érvényesíteni a percnyi gondolkodás nélkül, nagy hangon ítéletet hirdető politika helyett. Elege van Hagyó büntetésének felfüggesztéséből vagy a vörösiszap-perben a vádlottak padjára ültetett gazdasági vezetők szabadon bocsátásából – ahogy ez első fokon megtörtént.
Nagyon úgy fest, hogy hiába vizsgálta át annak idején alkalmassági szempontból egy pszichológuscsapat a bírákat – még arról is nyilatkozniuk kellett, hányszor járnak naponta pisilni –, csak azt nem taníttatták meg velük, amit Schmitt Pál volt köztársasági elnök oly szolgálatkészen hangoztatott: nem fék akar lenni, hanem motor. Egy illiberális országban ez volna a törvényszerű kötelessége a más, polgári körülmények között önálló és független hatalmi ágként ítélkező bíróságnak is.
A kormány rendre még a bírósági tárgyalások előtt „ítéletet hirdet.” Orbán Viktor a kolontári gátszakadás után megkérdőjelezhetetlenül közölte a parlamentben: emberi mulasztás történt. Öt évvel később a törvényszéken fölmentettek minden vádlottat. Mondván, nem történt ilyen hiba. A bíróság szerint azért kellett ezt mondani, mert az ügyészség nem a bűnösöket ültette a vádlottak padjára.
