Orbán úr, szívből gratulálunk: önök éppen másfél évtizede tagjai a NATO-nak. Ha pontosak az információim, soha semmi nem kapott annyi igen szavazatot a magyar köztársaság történetében a választóktól, mint az észak-atlanti katonai szövetséghez történő csatlakozás. Ez volt az igazi fülkeforradalom, mondhatnám. Az önök NATO-tagsága igazi kelet-európai sikertörténet egyetemes tanulságokkal. Magyarországon az EU egyik legkisebb védelmi költségvetéséhez az egyik legszembetűnőbb korrupciós index társul, ami önmagában is szép teljesítmény.
Itt van rögtön a Gripenek beszerzése, ami nemcsak azért jelent fájó tüskét a kapcsolatunkban, mert végül nem amerikai gépeket választottak, hanem főleg azért, mert az ország védelmi képességeinek megerősítését hosszú időre elnapolták ennek a nem igazán indokolt, a parlamentjük által előzőleg leszavazott presztízsberuházásnak a kedvéért. Azért ha egyszer majd nem leszünk annyira jóban, mint most, talán majd publikálunk róla valamit a WikiLeaksen.
Gratulálunk továbbá ahhoz az állhatatos küzdelemhez, amelyet az orosz energiafüggőség felszámolásáért vívnak, és amelyben Európa mindig számíthat az ön eltökélt, elvszerű támogatására. Mennyi is az oroszok részesedése most a magyar gáz- és olajimportból? Nyolcvan százalék? Bravó. És jól sejtem, hogy ezt a kiemelkedően magas arányt egy új atomerőmű építésével akarják csökkenteni? Kiváló ötlet. Orosz atomerőmű orosz hitelből? Fantasztikus. Kizárt dolog, hogy ezt a jól végiggondolt konstrukciót az Oroszország elleni szankciók érintenék. Ráadásul én magam is számos olyan országot ismerek, amelyiknek a Roszatom olcsón felépített néhány reaktort azért, hogy a Gazprom majd kevesebb gázt tudjon ott eladni, és azt is minél olcsóbban. Itt van például... ööö... mindegy, az elgondolás mindenképpen briliáns.
