A szerb külügyminisztérium a horvát nagykövetnek átadott jegyzékében a fasiszta horvát állam intézkedéseihez hasonlítja a szerb állampolgárok számára elrendelt ideiglenes határátlépési tilalmat. A szerb kormányfő a náci haláltáborok kerítéséhez hasonlította a magyar határon épülő kerítést. Werner Faymann osztrák kancellárt a legsötétebb náci időkre emlékeztette, hogy Orbánék becsapták a menekülteket abban a tekintetben, hogy hová is viszi őket a vonat. Ugyanerről Paul Lendvai lapunknak ezt nyilatkozta: „Olcsó trükkel csalták őket lépre, mint 1956-ban a jugoszláv követségre menekült Nagy Imrééket, akiknek azt mondták, hogy hazamehetnek.” És ezt is nyilatkozta: „Megrázott a sor, amelyet Budapestre érkezésemkor láttam Ausztria felé gyalogolni. 1944-re emlékeztetett, amikor tizenöt éves fiúként engem is menetoszlopban kísértek...”
Az ilyen hasonlatok valahogy sohasem zavarják azokat, akik egyébként hevesen harcolnak a holokauszt „relativizálása” (helyesebben bagatellizálása) ellen, holott ennél jobban nehéz bagatellizálni zsidók millióinak kiirtását, de még az ’56-os forradalom vezetőinek legyilkolását is. Ha neonáci vagy kvázi náci alapon bagatellizálják a múlt legsötétebb bűneit, azt könnyen helyre tudjuk tenni. De ha antifasiszta alapon?! Mit tartanánk arról a honlapról, ahol ezt olvashatnánk: azok jönnek állandóan Auschwitzcal és az oda szállított zsidókkal, akik Bicskére viszik az arabokat? Ugye milyen abszurd? Pedig hát ez ugyanaz a párhuzam, amellyel az osztrák kancellár élt.
Aki olvassa lapunkat, tudja, nem habozunk nácinak nevezni a nácik dicsőítőivel internetes szimbiózisban és akcióegységben élő politikai erőket. Rámutatunk mindazok nácibarátságára, fasisztabarátságára Tormay Cécile-től Klebelsberg Kunón át Hóman Bálintig, akikről ezt le akarják mosni. Igyekszünk feltárni mai megfelelőikkel együtt azokat a szellemi és társadalmi folyamatokat, gondolatmeneteket, melyek a legszörnyűbb következményekhez vezettek.
