Beszélő szobor

Észre kell vennünk, hogy a beszélő szobrokban igazi nemzetformáló értékek rejteznek.Most nem csupán a rendészeti vonatkozásokra gondolunk, nevezetesen, hogy ha egy szobornak a leírás szerint „vandálbiztos színes monitorja van”, és komplett verseket tud elszavalni, akkor vandáltámadás esetén nyilván olyat is képes mondani, hogy „Jó napot kívánok, anyádat fesd be kékre!”, hanem ennél távlatosabb perspektívára. Ha van beszélő Wass Albert, akkor nyilván lesz beszélő Tormay Cécile meg beszélő Nyirő József is, és akkor még nem számoltunk tágabb körökkel. Példának okáért rengeteg kiváló államférfiúnkkal, Horthytól kezdve Szálasiig; utóbbi mindjárt a keresztlevelüket is elkérhetné a járókelőktől, sőt le is szállhatna a talapzatról, hogy a lehetséges trendeket illetően barátságosan elbeszélgessen az emberekkel a magyar jövőről.

Mindebből arra következtetne az ember, hogy a beszélő szobor a Dobó teret ékesíti majd, ahol a tömegigényből kifolyólag akár egész nap szólhatnának a Wass Albert-versek. Ez kedvezően hatna a városházi tisztségviselők munkájára is, hiszen közismert tény, hogy a közszolgáknak, de különösen a nép választott képviselőinek, a jól ismert „A kő marad” felkiáltásra azonnal megindul az endorfintermelésük, boldogság költözik a szívükbe, ami átragad a lakosságra is, és mindenkinek megnő a jóllétérzete.

De nem. A szobrot az előterjesztés szerint a csöndes és családias, fenyőkkel övezett Farkasvölgyi utcában helyezik el, „amelynek végét egy gázfogadó állomás telke zárja le, rajta épülettel”. Most lesz jó ott őrnek lenni.