Mintha a magyar–orosz kapcsolatok a világtól elszigetelve léteznének, mintha Budapest európai uniós és NATO-tagsága olyan teher lenne, amely korlátok közé szorítja a két ország összefogását – ilyen benyomást keltett tegnapi moszkvai tárgyalása után az orosz elnök és a magyar kormányfő. Vlagyimir Putyin és Orbán Viktor dinamikusan fejlődő együttműködésről számolt be, aminek akár örülni is lehetne. Hiszen Moszkva a nemzetközi élet egyre inkább meghatározó szereplője, amellyel számolni kell. Ám Moszkva egyszersmind ellentmondásos szereplő is. Lehet úgy tárgyalni vele, hogy erről tudomást sem veszünk, de nem igazán tisztességes. Nem fair úgy beszélni a nyugati szankciókról, hogy közben említést sem teszünk azok okairól, Oroszországnak az ukrán válságban játszott szerepéről. És nem fair a menekültválságról úgy nyilatkozni, hogy szó sem esik a szíriai orosz beavatkozásról, amely – bár a mielőbbi rendezés szándékával indult – mind több jel szerint súlyosbítja azt. Márpedig a Brüsszelben éppen szókimondásával kitűnő magyar kormányfő – legalábbis a nyilvánosság előtt – Moszkvában minderről hallgatott.
A kétoldalú viszony sem tűnik olyan zavartalannak, mint amilyennek mutatni igyekeznek. Az előzetes hírek arról szóltak, hogy Putyin kezdeményezte a szerdai találkozót. Valószínűleg részben azért, mert Moszkvát aggasztják a paksi erőmű bővítése ügyében zajló EU-eljárások, és már nem feltétlenül győzik meg a „Brüsszelben elsimítjuk az ügyeket" típusú budapesti kijelentések. Márpedig a csökkenő olajárak, a nemzetközi szankciók és a gazdasági gondok közepette Oroszország számára egyre fontosabb bevételi forrássá válnak a magyarországihoz hasonló külföldi atomberuházások.
Még nagyobb a Putyin budapesti vizitje után éppen egy a paksi alku után bő két évvel tartott találkozó szimbolikus jelentősége: Moszkva ismét demonstrálhatja, hogy az EU nem egységes. És Magyarország a szankciók ügyében puhább álláspontot képviselő uniós államok egyikeként eszköz lehet a büntetőintézkedések enyhítéséhez is, ami jól jön Moszkvának. Ott ugyanis az utóbbi időben megritkultak a korlátozások eltörlését sürgető felszólítások, mert – ha a valóság más is – inkább azt kommunikálják, hogy leküzdik a szankciókat, és azok még jót is tesznek a gazdaságnak.
