– minden teljes munkaidőben dolgozó legalább a létminimumnak megfelelő összeget vihesse haza;
– meg kell őrizni a minimálbér és a garantált bérminimum közötti arányt;
– a minimálbér emelésének hatását végig kell vezetni a közalkalmazotti rendszeren, aminek az ágazati életpályamodelleken felül további emeléseket kell jelentenie, főképpen a munkaerőhiánnyal küszködő területeken;
– az államnak vállalnia kell, hogy minden évben legalább a minimálbér emelésének megfelelő mértékű általános béremelést hajt végre az állami vállalatoknál.
A megállapodás időtávja a 2015–2018-as időszak lett volna. Azzal a feltételezéssel éltünk, hogy a létminimum értéke ez alatt kb. 10%-kal növekszik, tehát a kormányzati ciklus végére kb. 98 ezer forint környékén lenne az az összeg, amely a KSH szerint elegendő a XXI. századi életkörülmények biztosítására.
A kormány és a munkaadók azonban 2014-ben nem támogatták sem a többéves bérmegállapodást, sem a minimálbér radikális emelését. Mi a 2015. évi tárgyalások során is fenntartottuk álláspontunkat. Átdolgozott javaslatunk szerint 2016-ban, 2017-ben és 2018-ban a bruttó minimálbér és a garantált bérminimum 9%-os emelésére van szükség. Ezzel a bruttó minimálbér 136 ezer forintra nőne. Ez a 9%-ra csökkentett szja-kulccsal együtt azt eredményezné, hogy 2018. január 1-jétől családi adókedvezmény nélkül is megkapja a létminimumnak megfelelő összeget az, aki napi nyolc órában dolgozik.
Az elvi álláspontját a Maszsz végig fenntartotta, és egyedüli szakszervezetként nem fogadta el sem a minimálbérre, sem a garantált bérminimumra vonatkozó kormányzati diktátumot. Így nem született megállapodás 2016-ra.
A kormány és a munkaadók alkujában megszületett, a piaci (tőkepárti) logikát követő megállapodáshoz csatlakozott két szakszervezet is. Ennek eredményeként, aki eddig minimálbéren volt bejelentve, nem nettó 68 775 forintot visz haza adókedvezmények nélkül 2016-ban, hanem 73 815 forintot. Ez még mindig 15-18 ezer forinttal kevesebb a létminimumnál. Még a garantált bérminimum sem éri el a létminimumot. Az alku eredménye tehát vállalhatatlan a kiskeresetűeknek. Főleg azért, mert a végcélban, a dolgozói szegénység leküzdésében sem tudtak megállapodni a felek.
Az országos bérajánlás elmaradása megmutatta, hogy két eltérő filozófia áll itt szemben egymással. A munkaadók – és az ő pártjukra álló kormány – úgy ítélik meg, hogy a már egyre több ágazatban jelentkező munkaerőhiányt a piac által megszabott bérelemelésekkel lehet kezelni. A Maszsz viszont azon az állásponton van, hogy nem lehet ezt a piacra hagyni, mert éppen emiatt alakult ki a mostani áldatlan helyzet. Az állam munkáltatóként pedig vissza is él ezzel. A felmérések azt mutatják, hogy a legnagyobb állami vállalatoknál, cégcsoportoknál 2010 és 2014 között 12%-kal emelkedtek a bérek. Évenként átlagosan 2,9%-kal, ami csak 0,6%-kal van az átlagos infláció fölött. 2011 és 2015 között egyedül 2012-ben nem volt országos bérmegállapodás. A többi évben 3–3,8% között alakult a bérajánlás mértéke. Ezzel szemben a versenyszférában ténylegesen 4,9%-kal nőttek a bérek 2011–2015 között. Az állam tehát – a versenyszférával ellentétben – munkáltatóként a saját cégeinél kisebb emelést hajtott végre, mint ami az országos bérajánlásokban szerepelt.
A Maszszt köti a kongresszus által elfogadott program, és nem is akar változtatni azon, hogy következetesen fellépjen a dolgozói szegénység ellen. Ez nemcsak a minimálbéreseket érinti, hanem azokat is, akik olyan háztartásban élnek, ahol a létminimum alatt van az egy főre jutó nettó jövedelem. Ez becslések szerint 4 millió embert érint.
A korábbi becsléseket módosítva most új, de a korábbi alapelveket megőrző tárgyalási ajánlatot teszünk. A kormány által beterjesztett 2017. évi költségvetés és az adótörvények azt mutatják, hogy jövőre nem lehet számolni az szja általános csökkentésével. Ebből kiindulva 2017-re a következő javaslatot tesszük:
– a minimálbér bruttó 120-122 ezer forint (+8,1-10%) legyen;
– a garantált bérminimum 139,5-142 ezer forint;
– emelkedjen legalább a minimálbérrel arányos mértékben a közfoglalkoztatottak bére;
– rögzítsük a megállapodásban azt a célt, hogy 2018. január 1-jétől a nettó minimálbér és a létminimum összege legyen egyenlő.
A szerző a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke
