galéria megtekintése

Bérparadoxon

7 komment


Tanács István

Megmondom őszintén, én itt a Dél-Alföldön sehol sem látok olyan rettenetes munkaerőhiányt, mint amilyenről szinte már minden nap lehet olvasni a magyar médiában. Keddi lapunkban például arról adott hírt Batka Zoltán, hogy a McDonald’s a fővárosban az év eleje óta tízszázalékos béremelést hajtott végre, személyzeti fogyasztást biztosít, valamint akár 100 ezer forintig támogatja dolgozói tanulmányait. Sőt még egy évig ingyenes lakhatást is biztosít számukra a város peremén lévő apartmanházak valamelyikében.

Hajba Ferencnek a határvadász-toborzásról szóló hétfői riportjában pedig azt olvasom: egy 46 éves (vagyis az emelkedő nyugdíjkorhatártól még fényévekre lévő, de amúgy a munkáltatók szempontjából már ősöreg) férfi azért áll határvadásznak, mert a nagy munkaerőhiányban hol targoncásként, hol sorkiszolgálóként dolgozik győri világcégeknek, de külső vállalat alkalmazásában. Háromhavonként változik a munka, a helyszín, mindössze negyedévekre kötnek vele szerződést. Ezekhez a fényes multiglobális lehetőségekhez képest választja a még fényesebbet: hogy leszerződjék Orbánhoz határvadásznak, és gyakran távol a családjától, a röszkei kerítés mellett porban, esőben, éjjel-nappal járőrözzék és tuszkolja visszafelé a migránsokat Szerbiába.

Ez volna hát a hihetetlen munkaerőhiány. Olyan fontos körülményekről szó sem esik, hogy mennyit kerestek eddig a McDonald’sban a dolgozók, mihez képest számítódik az a 10 százalékos emelés. Hogy számolják ott a műszakpótlékot, hogyan kompenzálják a szombatot és a vasárnapot, van-e például kollektív szerződés. Az, hogy a Meki most személyzeti fogyasztást biztosít, arról árulkodik, hogy eddig nem biztosított. Vagyis a nyomtató lónak igenis be lehetett kötni a száját, a bérrabszolga csak akkor ehetett abból, amit készített, ha kifizette. Azt is jó lenne tudni, mit lehet megtanulni 100 ezer forintért a magyar oktatási piacon.

 

Nem kevésbé árulkodó a győri határvadászjelölt helyzete. Róla sem tudni, mennyit keres. Azt is csak sejteni, hogy valamilyen munkaerő-közvetítő cég alkalmazza, aki negyedévnél hosszabb időre nem köt vele szerződést, és lényegében napszámosként oda viszi, ahol éppen szükség van rá. Mennyi időre és milyen összegben fizetnek utána nyugdíjjárulékot – ilyet manapság teljesen reménytelen vállalkozás megkérdezni a munkáltatóktól. Arról végképp nincs információ, hogy mekkora a rés a férfi járandósága és aközött, amennyit a munkaközvetítő felszámol a munkájáért a győri világcégeknek, amelyeknek a profitérdekével nem fér össze, hogy rendes állásban maguk alkalmazzák az ilyen embereket, a jó hírnév utáni vágyukkal pedig az, hogy a saját nevükben foglalkoztassák kiszolgáltatott páriaként őket.

A szaporodó példák mindenesetre jelzik a paradoxont: a tisztességes bér igenis benne van a rendszerben. Eddig is benne volt, csak nem adták oda. És most is csak annyit adnak, amennyit muszáj.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.