Úgy hangzik, mint egy hadüzenet. Ott áll Heidenauban Sigmar Gabriel német gazdasági miniszter és alkancellár, és azt mondja a menekültügyről szólva, hogy ezeknek az alakoknak egy milliméternyi helyet sem szabad biztosítani. Akiket így nevez, a szélsőjobbos huligánok.
A hét végén a szászországi városban egy volt barkácsáruházból átalakított ideiglenes menekültszállás előtt tomboltak, fenyegették a bentlakókat, és csatákat vívtak a karhatalommal. Bármennyire is kemények a szociáldemokrata párt elnöki posztját is betöltő Gabriel szavai, a heidenaui történések óhatatlanul 1991 nyarát-őszét idézik. Hoyerswerdát és sok más (kelet)német települést, ahol neonácik menekült- és vendégmunkásszállásokra támadtak.
Ahogy anno Hoyerswerda riadójelet küldött, Heidenaunak is ébresztőt kell fújnia. Úgy tűnik ugyanis, hogy az amúgy jól szervezett német államgépezet egyfajta bénultságban van. A politika is keresi a választ. A kereszténypártokkal nagykoalícióban kormányzó szociáldemokraták vezetői – Gabriel és Frank-Walter Steinmeier külügyminiszter – a hét végén tízpontos tervvel rukkoltak elő a menekülthelyzet kezelésére.
Ők is abba az irányba mennek, amerre Angela Merkel kancellár és Francois Hollande francia államfő fordulna. Európaizálnák a menekültkérdés kezelését. Közös politikát – azaz egységesített eljárást, bánásmódot– alakítanának ki. Vagyis lényegében kivennék nemzetállami hatáskörből a menekültügyet, mivel úgy gondolják, hogy a szükséges szolidaritást és szerepvállalást csak így lehet elérni.
