Az EP-választáson nyilvánvalóvá vált, hogy a baloldali-liberális és a Fideszből kiábrándult, leginkább a konzervatív szóval leírható szavazók az MSZP-t okolják az Összefogás áprilisi kudarcáért. Ez akkor is így van, ha az MSZP volt az, amely már a kezdetek kezdetén az együttműködés fontosságát hirdette, ugyanakkor sokan látják úgy, hogy a pártelnök, Mesterházy Attila személyi ambíciója, az, hogy végül kiverekedte magának a miniszterelnök-jelölti címet, szavazókat taszított el.
Rontott az MSZP pozícióján az is, ami a választás után történt. Az, hogy a párt elnöksége akkor nem ajánlotta föl lemondását, sokakban visszatetszést keltett, számukra azt igazolta, hogy az MSZP vezetői a székükhöz ragaszkodnak, nem az elvi politizáláshoz. Rendkívül sokat ártott Török Zsolt borzasztó mondata a nagykörúti értelmiségről, amelynek nyomán az MSZP-sek vidéki tábora hisztérikusan próbálta az összefogást szorgalmazó Konrád György és Heller Ágnes személyében megtalálni a vereség fő okát.
Ennek a vidéki tábornak esze ágában sem volt vasárnap szavazni. Ebben szerepet játszik Török Zsolt és a hozzá hasonló helyzetben lévők keserűsége is, akik jó esetben éveken át próbálták fölépíteni magukat egy-egy területen, dolgoztak a helyiek szimpátiájának elnyeréséért, képviselték a párt épp aktuális álláspontját Gyurcsány Ferenccel kapcsolatban, majd kiderült, hogy a DK-t nem is szabad gyűlölni, hiszen partner, a képviselőjelölt meg már nem is jelölt, mert a területet át kell adnia valaki másnak, akiről helyben talán még csak nem is hallottak. Ezt a szavazók sem tolerálják. A végeredmény: az MSZP-s szavazók nem mentek el választani, az értelmiség bosszút állt, a tántorgó baloldaliak meg oda vándoroltak, ahol a legtöbb erőt hiszik. Gyurcsányhoz, mert neki már sikerült legyőznie Orbán Viktort.
