Zbigniew Brzezinski mondta: Oroszország Ukrajnával együtt nagyhatalom, Ukrajna nélkül – semmi. Az újév történelmi értelemben is rossz hírt hozott Putyinnak: Porosenko ukrán elnök egy tollvonással eltörölte az országa semlegességéről szóló, négy évvel korábbi döntést, és napirendre tűzte Ukrajna csatlakozását vagy inkább tájékozódását a NATO-hoz vagy a NATO felé. Napokon belül megjött Moszkva válasza az eddigi katonai doktrína módosításának formájában. Bármi szövevényes lett légyen is ennek a nyelvezete, tiszta sor, hogy a NATO partnerből ellenséggé „nemesült”.
Az ukrajnai forradalmi fordulat – az orosz ihletésű eurázsiai térségtől való elfordulás – óta voltaképp ez a legnagyobb világpolitikai játszma tétje. Kié legyen Ukrajna? Oroszország bekebelezte az orosz többségű Krím félszigetet, és kreált (közvetve vagy közvetlenül) két orosz enklávét (Donyeck, Luhanszk) az ország keleti felében. Adja vissza a Krímet, és szüntesse meg az enklávék katonai támogatását, üzeni neki az unió, bár onnan se mindenki. De az év embere, Angela Merkel igen.
Politikai és katonai értelemben a helyzet befagyott. A hadban álló felek alkukészsége a minimálisra csökkent. Engedni az szokott, akinek van miből. Ehhez képest az orosz valuta és a költségvetés majdhogynem összeomlott (vö. kőolajár), Putyin a gyorsan kimerülő tartalékait éli fel, a minden szempontból mély válságban élő ukránok kimentéséhez meg annyi uniós és IMF-es pénz kellene, amennyi „a világon nincs”. Szeretet van, forrás nincs.
